2011/04/20

álláskeresés

Kis jegyzetfüzettel fog kelleni mászkálnom, hogy ne felejtsem el, miről is szeretnék írni nektek, ugyanis míg tegnap este ha lett volna még energiám, le sem lehetett volna állítani, annyit tudtam volna mesélni, mára elszállt az ihlet.

Akkor kezdem a maival :) ma találkoztunk egy sráccal, akinek van egy mass media promóciós és disztribúciós cége és munkaerőt keres, de nagyon érdekes egy találkozás volt: A srác 30-35 év körüli, tipikus ausztrál kinézetű, szőkés barna haj, sportos ing, nem tudom, nem emlékszem már, milyen gatya volt rajta, de nem csodálkoznék, ha szörfös és flippfloppban lett volna :) Mikor kérdeztük, hogy pontosan mivel is foglalkozik, 3 különböző névjegykártyát nyújtott át, úgy, hogy azelőtt adott már egyet, ami teljesen más volt megint csak :) Az iroda a raktárban van, ami nem is gáz, hiszen ő is ott spórol, ahol tud, DE hogy miről is volt szó! Van egy olyan kis szerkezete, masinája, ami becsomagolja a magazinokat, újságokat egy zacsiba, hogy azok védve legyenek a természet viszontagságaitól, ha nem a postaládában, hanem a kertben végezné az újság, és mivel szerinte (még nem jártam utána, úgyhogy nem tudhatom, hogy ez igaz-e vagy sem) nehéz, vagy nagyon drága hirdetési felülelet venni itt kint az újságokban, magazinokban, ezért a tényre, hogy erre a zacsira is lehet nyomtatni, harapni fognak a hirdetők, hiszen ez teljesen új hirdetési felület. Na már most ő nem csak Ausztráliában szeretné ezt a masinát forgalmazni, hanem Európában is, amivel nincs is semmi gond, de nem hiszem, hogy felénk ezt annyira értékelnék, hiszen teljesen más a lapok szórása, és egyre kevésbé rendelik meg előre az emberek, inkább az újságos standnál vásárolják meg. Megígértük neki, hogy egy kicsit körbejárjuk a témát, viszünk neki egy-két kontaktot, de persze mindezt ingyen, mert hogy pénzünk akkor lenne belőle, ha el is adnánk egy-egy ilyen masinát, de ismertek bennünket, nem vagyunk mi azok a tipikus sales beállítottságú emberek, szóval nem fogunk ilyenbe belemenni, de ha már találkoztunk, segítünk neki, összeszedünk egy-két infót, én felveszem a kapcsolatot a volt munkatársammal és a főnökömmel Londonból, hiszen ők kapcsolatban vannak kiadókkal is, mennyire tartják valószínűnek, hogy menne ez a dolog kint Angliában, kérek tőlük egy-két tel.számot és átadjuk a srácnak. Márcsak azért is, mert jók a srác kapcsolatai, és ki tudja, hogy a jövőben még hogy tudna nekünk segíteni :) Na de ezért nem vagyunk még rosszak!! Ugye? :):)

Aztán gondolkodtunk, hogy jöjjünk -e haza busszal, vagy sétáljunk, de mivel 6 km-ből meg lehetett úszni a sétát, a busz meg egyébként is óránként jár (nem csak arrafelé:)), ezért a séta mellett döntöttünk.
A tegnapi gyaloglás után izomláz volt a vádlimban is, amit ma is éreztem, főleg dombnak felfelé menet, de nem is bánom, még a végén lehet, hogy láthatóvá is válik a vádlim, nem csak érezhetővé, vagy sejthetővé :)

Aztán miután hazaértünk, készítettünk egy-egy szendvicset és bementünk a szobába munkát keresni. Mindenfélét, hiszen jó lenne minél több pénzt keresni.
Nekem a suli szerdán kezdődik (27-én), onnantól kezdve dolgozhatunk, úgyhogy jó ezt az időt kihasználni munkakeresésre.

Ja a nap híre még, hogy újabb gekkó bukkant fel a házban, méghozzá a szobánkban. :) Kicsike volt, úgyhogy nem mertük megfogni, de Árpád egy kis tipi-tapi után sikeresen megfogta, bár azt nem mondanám, hogy gyengéden, de fogjuk rá arra, hogy a méretének köszönhetően tényleg nehezen lehetett megfogni, és kitette a teraszra. Zsolti azt mondta, ezt legközelebb már ő rendezi le. Egyébként tényleg hasznosak a gekkók a háznál, tehát ha a többi szobában vannak, nem jelentenek gondot, de nem tudtam volna azzal a tudattal aludni, hogy bármikor ráléphet a fejemre egy gekko :)

Nincsenek megjegyzések: