Miután hazajöttünk, elkezdtük hajtogatni a leafleteket, de már nem volt sok időnk (2 órán keresztül sétáltunk, ja meg persze játszótéren voltunk és csúszdáztam, illetve hintáztam :):)), 4-kor indultunk a Wolves meccsére.
Korábban már említettem, hogy a csapatkapitány egy magyar származású srác, Paul Mikula. Ma beszélgettünk az anyukájával, aki a szevaszon kívül nem nagyon használ más magyar szót, viszont a városnevekre, mint Kecskemét, Eger, Nagyvázsony, Tihany, Dunaharaszti nagyon jól emlékszik, és hibátlanul ejti :) 3 fia van, Paul, azaz Pál, Thomas, azaz Tamás és Frank, azaz Ferenc. :)
Ő maga ausztrál, tehát csak a férje volt magyar és a fiúk bár jártak Magyarországon, de már egy szót sem beszélnek magyarul. Paul egyébként most egy szerb lánnyal jár. A szerbekről jut eszembe, ugye Jóska (a tegnapi vendéglátónk) is a régi Jugoszláviából való, de magyar, csakúgy mint Árpád, azonban a felesége, Radmila ízig-vérig szerb. A fia 3 évvel ezelőtt Crna Gorában nyaralt és megismerkedett egy szerb lánnyal, aki most már ugye a felesége... Na nem mintha olyan érdekfeszítő lenne nektek ez az infó, de érdekes, hogy 2 napon belül hirtelen ennyi szerbről hallunk :)
Paul anyukája azt is elmesélte, hogy a középső fia, Steve Irwin, vagyis Crocodile Hunter jobb keze volt, most viszont Lone Pine-ban dolgozik.
Nagyon kedves nő, jól esett elcsevegni vele.
Meccs után ott maradtunk a klubban vacsizni, direkt hamburgert rendeltünk (grillcsirkemelles, pirított zsemlével és vastag hasábburgonyával), mivel hogy azt feltételeztük, arra nem kell sokat várni, de nem így lett, majd egy órát várattak bennünket, de finom volt. Megittunk még egy kis sört és hazajöttünk.
Mivel már elég hideg volt, és bár átfagyva nem voltunk, hiszen az autóban is jó meleg volt, jól esett itthon meginni egy forrócsokit, főleg hogy volt hozzá mályvacukor :)A képet nem mi készítettük, de így nézett ki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése