2 hete történt - (Oroton táska + pénztárca története)

Július 1-jén, pénteken Csilla és Dominic jöttek át vacsira, na és hozták Csilla nagymamáját, Margit nénit is. Margit néniről tudni kell, hogy augusztusban lesz 85 éves, pörög-forog-pattog, őrületesen sokat bír beszélni és idős kora ellenére meglepően fitt . Semmi panasza nincs, a hallása is kitűnő, plusz fiatalos a gondolkodása is.

Nagyon kedves nénike, aki kb. 20 évvel ezelőtt költözött ki Ausztráliába, úgyhogy bár jól tud angolul, magyarul mégis jobban szeret beszélni. Eleinte Csilla anyukájával itt Brisbane-ben éltek, de utána leköltöztek Melbournbe.

Most 1.5 hónapra jött Csilláékhoz, hogy legyen aki napközben otthon van, amikor teszik rendbe a házat, mert bizony még mindig van egy-két dolog, ami helyreállításra vár az árvíz óta.

A menüre már nem emlékszem, de nem lepődnék meg, ha paprikás lett volna :) :) na jó nem, beugrott: míg én suliban voltam, Árpád elvitte Zsoltit egy tárgyalásra, és utána megálltak egy Ádám nevű szerb (vagy horvát? jó kérdés, holnap kiderítjük) hentesnél, akitől két rúd füstölt kolbásszal, sok-sok kolbászkával, kovászos uborkával és savanyú paprikával gazdagabban tértek haza.

Hasonló vacsit csaptunk össze, mint anno pár héttel ezelőtt Jóskánál, mindenkinek ízlett minden. Dominicék hozták a salit, a vacsi végén pedig almáspitét ettünk jól bevált vanília fagyival. Dom megint hozott borokat, és most Árpád is beszerzett egy francia pezsgőt, amit még vacsi előtt bontottunk fel.

Komolyan mondom, megszerettem a pezsgőt. (Tudom, kezdek gyanús lenni, múltkor még csak a bort kezdtem megszeretni :)) De komolyan. Olyan hangulatos hideg pezsgőt iszogatni, miközben készül a vacsi...Persze amit a mi pénztárcánk enged meg még mindig nem szeretem, úgyhogy rászokni nem fogunk :)

Vacsi közben Csilla mondta, hogy előző nap 15 perce volt beszaladni egy boltba, úgyhogy power shopingolt egyet és vett magának 2 táskát. Erre Zsolti mondta, hogy akkor tudhat valamit, mert én már 2 hete nézegetem a táskákat, de még mindig nem találtam semmit...
...Mikor elköszöntünk, Dom mondta Zsoltinak, hogy ha van kedve, átmehetne hozzá másnap segíteni kicserélni a szigetelést a ház azon a részein, amit elmosott a víz, Csilla pedig rögtön rávágta, hogy ok, akkor mi meg addig elmegyünk vásárolni és még hozzátette, hogy majd keresünk egy jó táskát nekem.

Eszembe nem jutott, hogy majd ő akar nekem venni, meg egyébként sem hagytam volna, úgyhogy előre rettegtem, hogy majd milyen boltokba fogunk bemenni, én meg majd pisloghatok nagyokat az árak láttán.

Másnap felkerekedtünk mi csajok, és ez alatt Csillát, Margit nénit és magamat értem :) és elmentünk Indooroopilly-be, a bevásárló központba. Közben beszéltünk Fay-jel, ő is csatlakozott hozzánk, és első állomásként az Oroton felé vettük az irányt, ami egy ausztrál luxus kiegészítőket árusító bolt. (Na ezt lehet, hogy rosszul fogalmaztam.) A lényeg, hogy amikor bementünk és elkezdtem nézegetni a táskákat, rögtön hátrahőköltem, mikor megláttam a 200, 300, 400, 500 stb. dolláros árcetliket. Csilla kérdezte, miért nem nézelődöm (mert hogy akkor már Margit nénivel beszélgettem inkább), én meg kerek perec megmondtam neki, hogy bár nagyon szépek, de még ha pár dolog le is van árazva, messze, nagyon messze nem az én pénztárcámnak való... Bár mondta, hogy ez ne zavarjon - és akkor már sejtettem mit akar, direkt nem nézelődtem, legalábbis nem látványosan :)

Aztán meg akadt a szemem egy táskán, Fay pedig a hozzá illő pénztárcát dícsérte, amire én is azt mondtam, milyen szép. Na erre 2 percre rá Csilla ott állt a pénztárnál 2 pénztárcával, a hozzáillő táskával, na meg még 3-4 másik dologgal, amit csak úgy kinézett magának. :) Fay-jel még tettünk egy próbát, hátha le tudjuk beszélni Csillát arról, hogy megvegye nekünk, de kimagyarázta magát, mondta hogy Fay-nek hamarosan szülinapja lesz, így neki megveszi eme alkalomból, nekem pedig amúgy is szeretett volna valami ajándékot venni, mielőtt hazamegyünk, úgyhogy muszáj elfogadnom. Hát jóóó. De tényleg nagyon furi volt :)
Szóval Fay-jel így lettünk pénztárca testvérek :) - igaz neki a középen futó bőr vonal (vagy micsoda) világos színű, csak úgy mint a korvanala - na és így lett egy nagyon drága táskám. :)

Ezután beültünk ebédelni egy kis kávézóba, majd jártunk egyet, majd Fay és én megettünk egy sütit is, és hazafelé, azaz Csilláékhoz vettük az irányt.

A fiúk akkor már snookereztek és söröztek, úgyhogy bár korábban keményen dolgoztak, nem kellett őket sem sajnálni.

A táska hírére Zsolti négyszemközt csak annyit mondott, ő az én helyemben tuti nem merné hordani, mert félne, hogy bepiszkolódik, vagy történik vele valami, és bár akkor még leggyintettem, hogy ugyanmár, ez nem állít meg abban, hogy hordjam, 2 hétig csak nézegettem, és mindig visszatettem az arany színű dobozába őket :) (Majd le is kell fotóznom, hogy megmaradjon emlékbe :)) A lényeg, most már 3-ik napja hordom, és naggyon szép mindkettő :) Persze vigyázok rájuk, mint a szemem fényére :)

(A képet a netről szedtem le, a táskát egyelőre nem találtam meg, de majd pótlom, max, majd lefotózzuk rajtam :):))