Megérkeztünk

Hát ne haragudjatok, hogy eltűntünk, de mióta megérkeztünk folyamatosan zajlottak az események, és mivel a laptopomat (azaz most még csak a töltőmet, a laptopom még csak ezután jön) is szervízbe kellett küldenem, ezért egy gépen osztozva végképp nincs nagyon lehetőségem irkodni.


Az út teljesen rendben volt, azt leszámítva, hogy már ráálltunk arra, hogy nem lesz az :) Szívesen megálltunk volna Sydney-ben, már meg volt a program, merre fogunk menni, és ugye jó lett  volna Emőékkel is találkozni, de a BA munkatársak túl ügyesek voltak.


Mikor megérkeztünk Sydney-be, átrobogtunk vonattal a nemzetközi terminálra, hogy mielőbb beszélhessünk a BA-val a bennünket érintő részletekről, mint pl. hol fogunk éjszakázni Sydney-ben - nekünk az executive lounge is megfelelt volna :)-, és hogy hol tudnák megőrizni a csomagjainkat. Tettük ezt azután, hogy a telefonban egyértelműen kijelentették, nem tudnak korábbi gépre feltenni bennünket. Erre, mikor elmeséltem, az asztaluknál, hogy hogy jártunk, és akkor hogyan tovább (elégedetlenségnek árva szikráját nem láthatták rajtam, mivel alig vártuk, hogy megszabaduljunk a csomagjainktól és mehessünk várost nézni), mondták, hogy nem is értik, miért riogattak bennünket a másnapi járattal, mikor fel tudnak bennünket pakolni a 4 órásira, ami csak fél órával indul később az eredeti járatunknál.

Különbség annyi volt, hogy Singapore helyett Bangkokban álltunk meg, a gép pedig egyáltalán nem volt megtelve, sőt, aminek azért örültünk, mert a check-innél nem választhattuk ki az üléseinket (on-line pedig nem tudtuk, mert járatkeveredés volt a rendszerünkben). Tehát beültettek bennünket valahova a sorok közé, legalább ablak mellé , de Zsolti alig fért el. Mielőtt felszálltunk volna, megkérdeztük, rendben volna-e, ha mi most egy kicsit vándorolnánk, mert láttuk, hogy előrébb a falnál még van hely, és ott ki tudjuk nyújtani, illetve fel is pakolni a lábainkat, és nem volt belőle probléma, igaz, a mi költözésünk több embert is erre buzdított :)


Bangkokban csak fél óránk volt, ami kb. arra volt elég, hogy elmenjünk mosdóba felfrissíteni magunkat, majd kis séta után újból check-ineljünk.


Az útra nem lehet panaszunk, bár most azért jobban dobált bennünket a gép, mint előző alkalommal, mármint még AU felé menet. Kicsit meg is lepődtem és néha Zsolti kezét szorongattam, de visszagondolva, nem volt annyira vészes, úgyhogy nagyon remélem, ez volt a legkellemetlenebb utunk :)


Londonban talán 3 órát vártunk. Na mondjuk az idegtépő volt, hogy Budapest felett majdnem egy az egyben elrepültünk, és tudtuk, hogy 2.5 óra repülés, 3 óra várakozás, majd ismét 2.5 óra repülés után érkezünk csak vissza, de nem tudtunk mit tenni. Max. izgulni,főleg Németország felett elég erős széllökésekkel találkoztunk, azt hiszem akkor kérdeztem meg Zsoltitól a kezemet morzsolva, hogy tuti biztosak lehetünk -e benne, hogy nem fog akkorát dobni a szél a gépen, hogy megpördüljünk, majd szabadesésben zuhanjunk :)


Anyum, apum és Gyula (nővérem férje) várt bennünket a reptéren, ahol több mint 1 órát kellett várnunk a csomagjainkra, mert elkeverték őket. Otthon welcome kerti party fogadott bennünket. Átjöttek Zsolti nagyszülei, anyukája és testvére is. Ettünk, ittunk. Jó volt.


Nehéz visszaidézni, hogy mit tettünk-vettünk a következő napokon, de elég nehezen álltam át (Zsoltinak nem volt vele gondja), úgyhogy napközben elég érdekesen festhettem néha a csík szemeimmel :) Ehhez rögtön az első szombaton rátett még egy lapáttal Csabáék esküvője, ami hajnalig tartott, de nem volt vészes egyáltalán, max. fura egy kicsit.


Múlt héten szerdától szombatig Pesten voltunk nővéreméknél. Sokat Ákosoztunk :), találkoztunk barátokkal, végre láttuk Riáék babáját, Milánt is, aki most lesz 2 hónapos, na és nyelvvizsgáztam. Az eredményt majd közlöm :)


Arról, hogy hazaérkezvén milyen érzéseink vannak, majd máskor írok. Most jól érezzük magunkat, élvezzük, hogy itthon lehetünk, de mindenképp visszaszeretnénk menni. Ahogy korábban is említettem, terv van, egyelőre bízunk is benne, tehát még nem kezdtünk el munkát keresni itthon. Ma kaptunk egy pozitív visszajelzést, ami kezdetnek nagyon is jó, és heteken belül kiderülhet, hogy minden sínen van-e. Ha kiderülne, mégsem tudunk így kimenni, akkor jön a B terv, Európa, de egyelőre ezen még nem gondolkozunk nagyon. Na de minderről majd - majd a későbbiekben, majd amikor már biztos lesz minden, írok. Csak pár hónap :)


Addig itt vagyunk Komáromban, Zsolti anyuja szerzett nekünk egy adatbeviteles munkát. Nem ebből fogunk meggazdagodni, de nem is fizet rosszul, teljesítmény bérezéses, tehát rajtunk is áll a dolog.
Ha minden igaz, egy-másfél hónapig tudnánk itt dolgozni, kb. annyi ideig tart, míg feldolgozunk mindent, de addigra látni is fogjuk, hogy haladunk a vízumunkkal.


Tegnap volt az első napunk munkában (persze mondanom sem kell, hogy az első meleg nap mióta megérkeztünk :)). Sétáltunk, de ma már biciklivel mentünk. Az autó már ugye Csabáék használatában van, és bár Zsoltiéknál is van autó, meg nálunk is kettő, de senkitől nem akarjuk elvenni, arról nem is beszélve, hogy AU-hoz képest itthon tényleg nincsenek távolságok. Biciklivel 5 perc alatt bent vagyunk az irodában. 


Ma 8-tól 3-ig voltunk bent, utána mentünk is hozzánk, hogy csobbanhassunk egyet a medencében. Anyukám készített incsi-fincsi rántott cukkínit, burgonyával és uborkasalival. Na meg a híres tejfölös piskótás barackos sütit, amiből sosem elég :) Ejtőztünk egy kicsit, Ákosoztunk, kajáltunk, beszélgettünk és átjöttünk Zsoltiékhoz.
Na de már nagyon a részletekről beszélek :)


Most megyek, majd még jelentkezem, de persze ritkábban, mint eddig, mert hisz a blog nem az itthoni életünkről szól, hanem AU-ról :)


Puszi addig is mindenkinek!