az új tollam

2009. szeptember 5-én vettem meg a kis fehér Lenovo Ideapademet (S10).
Akkor kezdtem írni a diplomamunkámat, és gondoltam, jó szolgálatot fog majd tenni. Igenám, csakhogy pár nap használat után beepcode-olt, nem kapcsolt be, így szervizbe küldtük. 30  nap után kaptam vissza szlovák windows-szal és levették róla a linuxos gyorsindítót. Visszaküldtem, hogy állítsák vissza a gépem eredeti állapotba, de így újabb 30 napot nem láttam. Teltek a hónapok, egészen pontosan majd 1.5 év, és mikor visszajöttünk Ausztráliából, bevittem a töltőmet, ugyanis egész kint töltött 3.5 hónapunk alatt játszadoznom kellett a töltővel, valahányszor azt akartam, hogy múkodjon :) Eltelt 30 nap, kaptam egy új töltőt, majd Zsolti felvetette, mi lenne ha visszaküldenénk a gépem még egyszer, hiszen 4 különböző meghibásodás után ki kell hogy cseréljék azt, és egyébként is az elmúlt évben többször előfordult, hogy bekapcsoltam, de nem volt kép, csak a ventillátor dolgozott, de az nagyon. Volt egyszer beepcode-ja is, na meg más apró dolog, de ezekhez már hozzászoktam. Ez volt augusztus 28-án, a gépem 2 éves garanciája pedig szeptember 5-én járt volna le. Kisebb vita árán belementem, hogy leadjuk a gépem, de én tényleg meg voltam győződve arról, nincs vagy legalábbis csak nagyon kevés esélyünk van arra, hogy kapjak egy új gépet.
Letelt a 30 nap, nem jelentkeztek, így mi mentünk be és nem akartam hinni a fülemnek, mikor azt mondták, válasszak egy új gépet 349 eur értékben.
Kicsit szomorú vagyok, nagyon szerettem a kis fehér Ideapademet, most hogy kerestem róla egy fotót a neten, össze is szorult egy kicsit a szívem, de persze örülök, hogy 2 év után kaptam egy vadonatújat, ami ráadásul nagyobb kapacitású, plusz a képernyője is nagyobb egy picivel.
Íme tehát ő. Az új tollam, újabb 2 éves garanciával, de remélem, őt már nem fog kelleni szervizelni küldeni. :)