Nagyon hálás vagyok, amiért ilyen kegyes velünk az időjárás. Mintha érezné valaki, hogy most épp erre van szükségünk az Ausztráliában fagyoskodott éjszakák után :) Na jó, aki nem olvasta volna a kinti postjainkat, tudni kell, hogy napközben általában hétágra sütött a nap és rövidujjas, rövidgatyás idő volt, de az éjszakák fűtés híján borzalmasak voltak... Ok, hogy mostanában már itthon sincs strandidő, de ha visszagondolok az egy évvel ezelőtti időjárásra, össze nem lehet hasonlítani a kettőt.
Ma pl. kint a teraszon rövidujjú pólóban volt szerencsém elfogyasztani életem első répatortáját (ami egyébként mindenki szerint nagyon finomra sikeredett - egyedül apa hiányolta róla a tejszínhabot és a csokit :))
Ami a vízumunkat illeti, miután be lett adva, elkezdtünk jobban rágyúrni a vízum második felét érintő dokumentmok összeszedésére. Megírtuk már mind a ketten a kapcsolatunkat bizonyító nyilatkozatunkat. Bekértük a bankjainktól az igazolásokat, hogy mindketten, azaz közösen vagyunk számlatulajdonosok. Múlt hét csütörtökön, azaz 13-án megkaptuk a csekket a banktól is, úgyhogy feladhattuk a kérelmünket postán az angol erkölcsire stbstb.
Ami az arcomat illeti, egyértelműen allergiás reakció lehetett, mivel az első darab allergia gyógyszer beszedése után 2-3 órával már érezhető volt a javulás, nem égett annyira a bőröm, és a viszketés is alább hagyott. Másnapra a duzzanat is lement, 2-3 nap múltán pedig szebb lett az arcom, mint új korában :) :) Persze azóta is nagyon száraz, egyedül Zsolti nagymamájának extra zsíros mandulás kréme nem csípi, úgyhogy azt kenem rá reggel este, és lekopogom, tényleg tiszta lett, elvétve ha van rajta egy-két pötty - na meg ugye a szeplőim, de azok már én vagyok :)
Holnap megyünk fel Pestre, anya és én visszük vissza nővéremet és Ákost - szegény apa megint otthon marad, de neki dolgoznia kell :( azaz :), mert hisz ugye addig örüljön az ember, amíg van munkája :)
Nővérem és Gyula most először mennek el valahova Ákos nélkül, az ikerbarátnőik 30-ik szülinapi bulijára hivatalosak, úgyhogy anya és én fogunk babysittelni. Izgi lesz :)
Zsolti is itthon marad, de most újra-felfedezett egy rég elfeledett játékot, amit most nagyon serényen játszik, úgyhogy szerintem el fogja tudni ütni ezt a másfél napot :)
Szombaton pedig esküvőre vagyunk hivatalosak. Már nagyon várjuk. Biztosan jó buli lesz, az egész társaság be van zsongva :)
Szóval velünk most ennyi történt, nem sok, de megvagyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése