borkósti

Ahelyett, hogy most én is a Bottékában ülnék a fiúkkal együtt és finom borokat innék sajttal szervírozva, most itt ülök az ágyban, snookert nézek félszemmel (de nem is értem, hogy miért :)), egyébként meg facebookozok, blogot írok és agyalok, hogy milyen filmet nézzek meg, amin majd korán el is tudok aludni. 

Történt ugyanis, hogy tegnap hangosan énekeltem az autóban a Részegen ki visz majd haza című számot, ami után kicsit berekedtem és elkezdtem érezni a torkom. Én egész nap ennek tudtam be a fura érzést a torkomban, mígnem este már éreztem, hogy talán ez megfázás is lehet. 11kor lefeküdtem, Zsolti Ákosnál borozgatott, kb 1-kor jött haza és persze szokásához híven felébresztett, ami miatt most különösen haragudtam rá, mert akkorra már rettentően fájt a torkom. Le is mentem félálmomban, hogy egyek egy kis mézet, amit sikeresen végigcsöpögtettem a lépcsőn, na és a lépcsőfordulóban lévő szőnyegen. Még jó, hogy Marika, az anyósom reggel 5-kor ment el, a nagyszülők pedig papucsban járnak a házban, így nem érezték, ha beleléptek, bezzeg én reggel :) 

A vicces az egészben, hogy mindenféle előjel nélkül előző este épp azt számoltam, hogy mikor voltam utoljára beteg - kint Ausztráliában volt, a repülőutunk után. Erre tessék...

Remélem, gyorsan átmegy rajtam, mert a mai napot is végigszenvedtem, hogy ágyban kellett lennem, csakis annak reményében, hogy így talán megállítom ezt a nyavaját. Majd meglátjuk holnap. Az orrom mindenesetre már el kellett kezdenem fújni :(