szösszenet még AU-ból

Az utolsó előtti napunkon, mikor csomagoltunk és ürítettük ki a zsebeinket, táskáinkat, csomó apróra leltünk, amit úgy gondoltunk csokira költünk. Már amúgy is elegünk volt a pakolászásból, plusz már nagyon vártuk, hogy lefoglalhassuk ülőhelyeinket a gépre, szóval gondoltuk, gyorsabban telik majd az idő, ha elsétálunk a boltba és vissza.

Összeszámoltuk, 12 dollárunk volt apróban. Jó pár cherry ripe-pal, plusz egy jó nagy zacsi M&M's-szel a kezünkben fáradtunk a pénztárhoz, ahol a srác 12 valamennyit kért tőlünk. Elkezdtük leszámolni az aprót, mikor láttuk, hogy majd 3 dollár híján vagyunk.

Kérdeztem, hogy kitörölne-e pár tételt, és azokat kifizetem kártyával, nekem sem lett volna probléma, na meg neki sem. De csak mosolygott és mondta, hogy semmi gond, nem fog csődbe menni a Coles ettől a tételtől. Persze megkértem őt mégegyszer, de ő csak azt ismételgette, hogy menjünk nyugodtan. Fura érzés volt, de a mai napig mosolyognom kell a srác hozzáállásán, hogy milyen laza volt, és milyen kedves. 

Azt már csak margóra jegyzem meg, hogy az első napunkon is ennél a srácnál fizettünk, és akkor még kb. semmit nem értettünk abból, amit kérdezett tőlünk - ok, ezt azt hiszem korábban már kifejtettem, hogy mindenféle pontgyűjtő kártyákat sorolt fel, amikre mi még akkor nem voltunk felkészülve :)