visszaszámlálás indul

Megkaptuk az IOM-tól az elektronikus jegyeinket, így most már hivtalosan is megkezdődött a visszaszámlálás. Nem akarok megint azzal jönni, mint áprilisban, hogy ez mennyire ijesztő, hiszen erre vártunk már mióta is...mióta is?? :) De tényleg az. Persze nagyon várjuk, de még mindig nagyon nehéz ha arra gondolok, hogy most tényleg 1 évre megyünk minimum. A múltkori kiutazásunknál annyival volt egyszerűbb a család hiányát feldolgozni, hogy volt egy fix dátum, amikor tudtuk, hogy hazamegyünk, de most nincs ugye ilyen... Bár az is igaz, hogy most viszont már tapasztalatból tudhatom, hogy akár naponta lehet beszélni telefonon vagy skype-on, tehát bár a fizikai kapcsolat (ölelés, puszik) nem valósulnak meg, mégis majdnem ugyanolyan közel érezhetem magamhoz a családom. (Ez anno még Londonban sem lehetett így, mert webcamezni még nem nagyon webcameztünk akkor.) Még mindig fenntartom, hogy Ákostól lesz a legnehezebb elszakadnom, mivel vele egyelőre még nem tudom elképzelni, milyen lesz neten keresztül a kommunikáció. Minden nap mikor vele vagyok mélyen beszívom a haja illatát, és puszilgatom szegénykét ahol érem és ahogy bírom :) Már nagyon helyesen jár (persze még úgy, hogy fogja a kezünket), sokat lépcsőzünk, wc-be vagy bilibe kakil, hátrafelé vagyis tolatva mászik le a fotelről és hintapaciról és még sorolhatnám :) Nagyon-nagyon okos baba!!! Teljesen odáig vagyok érte. Na és persze egy vigyori még mindig: az első 8 foga folyamatosan ott virít a szájában :)