14 nap

Atyagatya - csak ennyi jön ki a számon, ha megnézem a visszaszámlálónkat. Mindenkinek ilyen gyorsan pörögnek a napok? De most komolyan...nem is emlékszem, volt -e ilyen velem valaha. Mintha egy időfaló óriás kebelezné be a napjaimat és én észre sem veszem... OK, ehhez sajnos hozzájárul az ágynak dőlésem, ami már 3-ik napja van folyamatban és kezdem nagyon unni, úgyhogy ma már ki kell, hogy kecmeregjek innen.

Épp 14 napja, azaz 2 hete írtam össze, hogy mi mindent kellene még csinálnunk - azt is csak nagyon nagyvonalakban, amiből még semmit, de tényleg semmit nem sikerült véghez vinnem. Most mondjam azt, hogy ebben a pillanatban kezdtem el pánikolni??? Ááá, neeeem.

De térjünk vissza az ágynak dőléshez. Novemberben voltam beteg (már nem is emlékszem, hogy akkor hogyan sikerült), erre tessék, most megint... Kezdődött apummal, de szegény közelébe se mentem, sőt haza se jöttem 2 vagy 3 napig, nehogy elkapjam. Aztán mielőtt elmentünk Pestre a múlt héten, elkezdtem köhécselni, és bár akkor csak viszketett a torkom, gondoltam, hogy ez előjele lehet valaminek. Megkérdeztem nővéremet, hogy menjek-e vagy sem, de azt mondta, neki is fáj a torka, így már mindegy, menjek nyugodtan. Mire hazaértünk elkezdett fájni a torkom, de egy nap alatt átment, tömtem magamba a C-vitamint, gyümölcsöket, és gondoltam, milyen mázlim van, hogy ez a fránya cucc most elkerült engem.

Szombaton elmentünk Pozsonyba, mert Zsolti anyujának ott volt jelenése, mi meg Ákossal beültünk egyet ebédelni a lakásukkal szembeni Pubba. (Majd felteszek egy képet a kajáról, de Zsolti telóján van, az meg most nincs nálam.) Utána sétáltunk egy nagyon rövidet, inkább csak kerültünk, majd mentünk is az IKEA-ba felszedni Zsolti anyukáját és testvérét. Ott lődörögtünk egy darabig, átmentünk a bevásárlóközpontba is, majd indultunk haza. Aznap reggel egyébként Zsolti nagymamája is lebetegedett, úgyhogy miután este találkoztunk Erikával és Attilával szépen hazavittem Zsoltit én meg jöttem a szüleimhez, hogy nehogy elkapjam a nagymamától a betegséget. Igaz, akkorra már teljesen berekedtem és fáradtnak éreztem magam, de semmiképp sem gondoltam magam betegnek. Na reggel hurutos köhögéssel keltem, be volt dugulva az orrom, estére belázasodtam és azóta is ágyban vagyok. Szóval nem hiszem, hogy a nagymamától kaptam volna el.

A pesti kiruccanásnak így lőttek, anyum ment volna ma, de nővérem reggel hívott, hogy Ákos náthás lett és nagyon rosszul aludtak, lehet hogy jobb lenne, ha csak holnap menne. Szegénykéim :( Pedig Ákos életében nagy dolog történt ám (na meg a miénkben is :)), tegnap reggel kaptam az smst nővéremtől csak annyival, hogy "9 lépés ;)" Bizony, Ákos már egyedül megy :) Én még csak 2 lépést láttam, mikor legutóbb együtt voltunk, de mire legközelebb találkozunk, már lehet, hogy szaladni fog :D Plusz Gyula írta, hogy Ákos tegnap ügyesen wc papírt etetett Morris-szal :) édes lehetett - na nem a wc papír íze :):)

Az utóbbi két napom termése, hogy megnéztem a Little Fockerst, plusz a Friends with Benefits-t, mert Zsolti ezutóbbit úgysem akarta volna megnézni. Plusz befejeztem Agatha Christie olvasmányomat (ami 2 in 1 volt, tehát 1 könyvben 2 volt), és elolvastam az Egy boltkóros naplóját. Szóval kimondottan szórakoztató, könnyed olvasmányokkal és filmekkel kényeztettem magam. Tegnap este lejött a Change-up is, szerintem ma még azt megkukkantom, ugyanis úgy döntöttem, mire befejeztem ezt a bejegyzést, hogy ma még csak rákészülök a holnapi napra, már nem fekszem, de még mindig dunyhák közt/alatt ülök :)), plusz már azért mászkálok a házban, mert különben az izomzatom (ha van nekem olyan :)) már teljesen elernyed :)