szombat este Jóskáéknál

Még tavaly júniusban hívott el bennünket Jóska egy magyaros estére, de akkor csak mi 4-en voltunk, link az akkori bejegyzésemhez itt.

Ez alkalommal viszont sokan gyűltünk össze, szerintem 30-an tuti voltunk. Főleg az idősebbek képviseltették magukat, de ott voltak a gyerekeik is, akik mind 30 év  körüliek voltak. Őket hívnám ausztráloknak, mivel ők már itt születtek, angolul beszéltek végig, mivel bár beszélnek szerbül, értelemszerűen egyszerűbben megy nekik az angol, plusz mi Zsoltival nem sokra mentünk volna a szerbbel :)

Jóska gyerekeiről tudni kell, hogy csakúgy mint ő, hipergazdagok. Házat, autót vett nekik, és mindenben segíti őket, de ez nem látszik meg a viselkedésükön. Steven azonnal odajött hozzánk, amint végig puszilgatott mindenkit, dumáltunk, majd behívott bennünket a medence mellől, mert hogy a fiatalok majd bent lesznek :)
Ismerkedtünk, nagyon érdeklődőek voltak. Steven felesége Marina egy szerb lány, akinek az anyukája magyar, de csak pár szót beszél magyarul. 4 éve ismerkedtek meg egy nyaralás alkalmával, 1.5 évet éltek Szerbiában, majd összeházasodtak és kijöttek Ausztráliába, azóta itt él a lány is. A leányzó még töri az angolt, de nagyon ügyes, jól megy neki ettől függetlenül. Otthon megpróbálnak angolul beszélni, de persze keverik a szerbbel.

Ott volt a házigazda feleségének, Radmilának a húga is, aki olyan 40 év körüli lehetett. Kuala Lumpurban él már 4 éve, egy franchise business-t készül épp létrehozni, majd terjeszkedni szeretne egész Ázsiában. Nem tudjuk egészen pontosan, hogy miből él, de az elmúlt 3 évben (bár a székhelye Malajzia volt) világot járt, és a maga elmondása szerint sem csinált semmit. De hogy miből?? :) No mindegy, mi csak örülünk neki, hogy vannak ilyenek is. :) Mindenki magától felajánlotta, hogy ha hall valami munkalehetőségről, szólnak nekünk.

Volt ott egy srác, olyan 40 körüli lehetett, akik 6 éve költöztek ki a feleségével. Rákérdezett, hogy mikor érkeztünk, mondtuk, hogy egy nappal korábban és akkor zendített rá. (Ekkor már kint kajáltunk a medencénél.) A srác egy nagy banknál IT-s, maga elmondása szerint is nagyon jól keres, de mire kifizetik a hiteltörlesztést a házra, az autóra stb, a hónap végére nem  marad nekik semmi.  Szerinte mi még a nászutas fázisban vagyunk, amikor is ugye még minden új, és szép és jó, de higgyük el, hogy ez változni fog. Nem akar elrettenteni, de így hogy 8 hete megszületett a babájuk, már elkezdték tervezni, hogy visszaköltöznek Európába, mert hogy fontos nekik, hogy a gyerekük az ottani értékeket vegye át. Itt nincs segítségük, nem tudják kire bízni a gyereket, nem tudnak senkihez sem fordulni.
De nagyon panaszkodott az anyagiakra is, hogy otthon a barátainak ugyanúgy van házuk, lehet hogy kisebb, de mit számít, ha nekik nagyobb van és szebb környéken, plusz nincsenek olyan ismerőseik, akiktől pl. kérhetnének 1000 eurót hónap végéig stb. A srácnak aztán el kellett mennie, mondta, hogy nem elijeszteni akart bennünket, de tudnunk kell ezt az oldalát is a dolognak stb.

Miután elment, abban az egész társaság egyetértett, hogy a srácon mintha a szülés utáni depresszió lett volna úrrá. Igen, tudom, ez az anyáknál szokott lenni, de teljes kétségbeesés volt a gyerek, és sajnos egy pozitív gondolata nem volt.
Na nem mondom, hogy nekem nincsenek kétségeim, mindenkinek vannak, de most adunk Ausztráliának egy esélyt, hiszen ezért küzdöttünk már mióta.

Összességében véve szuper este volt, 12-ig voltunk, persze már majdnem elaludtunk, mert aznap reggel fél6kor keltünk. Mire hazaértünk viszont kiment az álom a szemünkből, úgyhogy még fél4-ig beszélgettünk ketten Zsoltival.

Tegnap nehezebben is ment az ébredés, én 11.45-kor, Zsolti majd 1 órával utánam kelt. Főztünk, aztán munkákat kerestünk, elmentünk egy nagyot sétálni, este beszéltünk a családdal, de akkor már megint nagyon fáradtak voltunk. Utána még egy kicsit beszéltünk Zsoltival és 3szor elaludtam miközben diskuráltunk. Vicces volt :) 8kor még elkezdtünk nézni egy filmet, azaz befejeztük azt, amit valamelyik este elkezdtünk, ma reggel pedig mindkettőnknek kipattant a szeme 4-kor. Még próbáltunk visszaaludni, de nem ment.
Szóval most egy kicsit nehezebben állunk át, pedig ilyen amikor előző alkalommal jöttünk, nem volt...

Sebaj. :) Egyébként reggel fél6kor már hétágra süt a nap, és olyan fél7 után sötétedik, ha nem tévesek a megfigyeléseink :)