jó és rossz hír

Na melyikkel kezdjem?

A rosszhoz az is kellett, hogy összejátszanak ellenünk a dolgok, de ez nem mentség arra amit tettem, illetve amit nem tettem, és mást sem csináltam egy órán keresztül, mint hogy sírtam, bár tudom, ezzel már nem javítok a helyzeten...

Tegnap Zsolti telefonját a kedves nagybácsija letiltatta. Szuper. Erről majd egyszer mesélek, most még nem jött el az idő. A lényeg, hogy mindenhova ezt a telefonszámot adta meg Zsolti, és egyszer csak megszűnik létezni. Ma reggel felkerekedtünk, hogy bemenjünk a Vodafone-ba, Zsoltinak telefont, azaz előfizetést venni (a telefont én használom - erről majd külön bejegyzésben írok, valamikor máskor.)

Épp a boltból sétáltunk kifelé, mikor megcsörrent a telefonom, egy interjú miatt hívtak fel, hétfőn 10.30-kor lesz egy telefonos interjúm egy céggel, akikhez office manageri állásba jelentkeztem. Sajnos csak part-time, de persze első időben az is jó lenne. Nem ügynökség hívott, hanem a cég maga, tehát egy kör meg lenne spórolva. És hogy miért a feltételes mód? És akkor jöjjön a jó hír!

Mert hogy, amikor hazajöttünk és Zsolti épp Dominic-kel beszélt, megint megcsörrent a telefonom és kiderült, hogy felvettek egy 6 hetes állásra a mostani választások idejére adatfelvivőnek. Jó órabér és hétfőtől péntekig reggel 8tól délután 5ig tart a munkaidő. Igenám, de nagyon rosszul hallottam a lányt, azt sem értettem honnan telefonál, csak mondta, hogy hétfőn kéne kezdeni, én meg közben szaladgáltam a házban, hogy hol tudom jobban hallani, hol van térerő, és mikor mondta, hogy akkor nemsokára küldi a visszaigazoló mailt erről, akkor már annyira megörültem, hogy se kép, se hang nem volt... Persze még midnig nem tudtam, hogy ki telefonált, de gondoltam majd a mailből kiderül, nem mindegy?? (kismillió data entry pozícióra adtuk be a jelentkezésünk Zsoltival, bárki lehetett aki hívott) Letettem a telefont, nagy boldogan mondom Zsoltinak, hogy mi van, mire elkezd örülni és megkérdi, hogy és én?

És akkor esett le, hogy valószínűleg őt nem tudták elérni telefonon, mert hogy az ugye tegnap megszűnt. De nem tudtam, hogy ki hívott...

És akkor a véletlenek:

1: épp tegnap szűnt meg a száma

2: Zsolti minden második nap hívott egy csajszit az egyik ügynökségtől, ahol nagyon biztattak bennünket, hogy lesz pár hetes munka, nagyon jól sikerült a tesztünk, így mindenképp beválogatnak majd minket, csak bírjuk kivárni. Ma is hívta, nem érte el, majd írt neki, de akkor még nem volt meg az új száma, így azt nem tudta megírni. DE, a lány egyébként is szabadságon volt ma, mert out of office reply-t kapott Zsolti, persze volt benne kontakt, de gondolta, hogy amíg nincs meg az új szám, addig nem ír neki.

3: ha épp akkor nem beszél Dominic-kal a telefonon, akkor meg tudja tőlem kérdezni, miközben telefonálok, hogy mi van, és tudja jelezni, hogy ugyanmár ne feledkezzek meg róla sem

4: miközben 20-szor próbáltam ezután a lányt elérni telefonon, 4 mailt küldtünk neki, a recepciónál tovább nem jutottam, mindig csak azt hablatyolták, hogy majd átadják az üzenetet; szóval mindeközben az én telefonomra érkezett egy sms a csajtól, a közvetlen számáról, de persze ezt már csak este vettük észre.

Ja mert hogy próba-szerencse alapon felhívtuk ezt az ügynökséget, hogy megkérdezzük, beszélhetnék-e Natashával - ismétlem, fogalmam nem volt még akkor, hogy onnan telefonáltak (persze a számot nem jelezte ki a kijelző). Kiderült, hogy van, de ugye ahogy fentebb is írtam, nem kapcsolták őt.

Na de vissza: Zsolti ilyet soha nem csinált volna, ha valaki felhívta őt olyan pozi kapcsán, ahova mindketten jelentkeztünk (tipikusan ilyen beugrós admin, data entry munkákra) neki mindig az volt a második dolog amit megkérdezett, hogy velem mi a helyzet...)

Ok, mentségemre legyen mondva, hogy ellenségemnek nem kívánom, amin mi most keresztül megyünk. Akikkel e-mailes kapcsolatban vagyunk, vagy épp telefonosban, tudják miről beszélek, a többiek pedig... ígérem, majd valamikor elmesélem nektek, de most még nem nagyon lehet.

nem kell megijedni, mindketten jól vagyunk, egészségesek vagyunk és szeretjük egymást, "mindössze" vannak olyan hátráltató tényezők (mint pl. ami miatt költöznünk kellett), amire végképp nem számítottunk. Szóval az utóbbi 1-2 napban elég rossz idegállapotban voltunk mindketten, és egyszerűen szétszórt vagyok a végtelenségig. Nem figyelek oda dolgokra...

Nagyon remélem, hogy hétfőn kiderül, hogy van még szükség emberre, és Zsolti is tud majd még jönni, mert rettentően bánt a dolog, így sajnos egyikünk sem tud nagyon örülni annak, hogy sikerült nekem, mert tudjuk, csak egy kicsin múlott az egész... Persze ne higgyétek, hogy telhetetlenek vagyunk, de értitek. Erre a munkára midnketten számítottunk...

Csilla és Dominic egyébként Sydney-be mentek a hétvégére, mi őrizzük a házat. Holnap vacsira áthívtuk Fayt és Helent, az anyukáját. MI leszünk a vacsi felelősök.

Majd még írok. Szép hétvégét mindenkinek!