Melbourne

Mielőtt még belekezdek szólok, hogy mivel végre bekötötték a korlátlan internetet, fel tudtam tölteni a többi fotót is a Melbourne albumba, úgyhogy ne felejtsétek el megkukkantani.

És akkor következzék a melbourni kiruccanásunk története :)

Zsoltit behívták egy interjúra 12-ére Melbourne-be, és úgy döntöttünk én is elkísérem, hogy ne kelljen egyedül mennie, na meg hogy felfedezhessük egy kicsit a várost :)
Kedden korán (fél10-kor) lefeküdtünk, hogy fel tudjunk kelni hajnali 2.20-kor, 3-kor indultunk a reptérre, 3.30-ra ott is voltunk, 4-kor becheckineltünk, bekaptunk egy szendvicset reggeli gyanánt és 5-kor már úton is voltunk Melbourne-be. 2.5 óra volt az út, nagyjából annyi, mint Budapest - London, azzal a különbséggel, hogy Londonba soha nem ruccantunk volna ki egy napra, míg itt majdhogynem természetes volt, lehet hogy mert tudtuk, Ausztrálián belül utazunk,  nem pedig külföldre. :)

A reptérről shuttle bus-szal jutottunk be a belvárosba, ami kb. 20 percbe telt. Hosszú idő után most láttunk először tizenakárhányemeletes lakótelepi lakásokat, de persze tudjuk, Melbourne lakossága 2-szer annyi, mint Brisbane-é...
Az interjú előtt még volt 2 óránk, így sétára indultunk, de csak lassacskán, mert szerencsénk volt az időjárással és nagyon meleg volt, és nem akartuk, hogy Zsolti kimelegedjen az öltönyében.
Zsoltit aztán visszakísértem a bankba, ahol az interjúja volt, utána felhívtam Moncsit, a volt L'Oréalos munkatársnőmet, aki most Melbourne-ben él és február 3-án megy hozzá egy ozzie-hoz. Nyitottak egy boltot egy bevásárlóközpontban ami a banktól kb 5 perc sétára van, de úgy el van dugva, hogy nem találtam meg és már 15 perce sétáltam kifelé a városból, amikor rájöttem, hogy itt már nem várható bevásárlóközpont, úgyhogy felhívtam őt mégegyszer, és útbaigazított. Azt mondja, alig járnak be a boltba, de  meghozhattam a szerencséjüket, mert ahogy betettem a lábam, özönlöttek az emberek, el sem tudott szabadulni, még úgy sem, hogy a férje időközben megérkezett, hogy helyettesítse. Így a boltban ért Zsolti telefonhívása majd másfél órával később, hogy végzett. Ő is eljött a boltba, átöltözött és nekiindultunk a városnak. Moncsi egy európai étterembe akart bennünket vinni, de elég nehéz kaják voltak, ráadásul nem mellékesen magas árakon, úgyhogy még sétáltunk egyet és találtunk egy olasz kifőzdeszerűséget, ahol mint kiderült, a kaja borzalmas volt, de a kiszolgálás és a hangulat első osztályú :)
Ezután Moncsi visszament a boltba, mi pedig ahelyett, hogy lementünk volna villamossal St Kildara, hogy megnézzük a partot, beültünk egy angol kocsmába egy ciderre hűsölni (mentségünkre szóljon, hogy kapkodás lett volna az egész, mert már nem lett volna időnk akkor a várost megnézni), utána sétáltunk, fotóztunk, majd felültünk az ingyenes várost körbemenő villamosra (van ingyenes és fizetős), leszálltunk a kikötőnél, onnan visszasétáltunk az állomásra ahonnan a buszunk indult vissza a reptérre.

A nap gyorsan elszállt, és persze a korai kelés miatt nagyon fáradtak voltunk, de örültünk, hogy volt lehetőségünk megnézni a várost, mert rájöttünk, mennyire mázlisak vagyunk, hogy Brisbane-ben lakunk. Most először éreztük azt, hogy alig vártuk, hogy hazamenjünk Brisbane-be. félre ne értsétek, Melbourne-nek is meg vannak a maga pozitívumai, jobb éttermek, nagyobb választék divatáruk terén, de Brisbane-hez képest nekünk, túl koszos, túl zajos és zsúfolt volt. Az igaz, hogy van egy kis európai hangulata, ami szerintem a villamosból fakad, ahogy sétálsz az utcán és hallodd a villamos közeledését, tény hogy néha eszedbe jut Budapest vagy akár Bécs, de pár európaihoz hasonlító épülettől eltekintve nem mondanám európainak. Na jó, még az éghajlat lehet az, de ahogy említettem, nekünk szerencsénk volt.

Persze ha felajánlották volna Zsoltinak a munkát, szívesen költöztünk volna le pár évre, de ezen már nem kell hogy fájjon a fejünk, mivel az utolsó 3 ember közül (akik közül csak neki volt releváns tapasztalata) nem őt választották, arra hivatkozva utasították vissza, hogy nincs helyi tapasztalata. Ergo, inkább egy olyan ausztrált választottak helyette, akinek nincs releváns tapasztalata, ellenben ami van, az ausztrál. Gratulálunk :)

A repülőút sima volt, 9.20-ra érkeztünk meg, 10 előtt pedig már a garázsba parkoltunk.