Hogy mi történt velünk az elmúlt 4 hónapban?

Voltam Sydneyben és Melbourne-ben üzleti úton,

összejártunk barátokkal, dolgoztunk, áthajóztunk Stradbroke Islandre, voltak nálunk vendégek USA-ból, dolgoztunk, Zsolti volt üzleti úton Bundabergben, foci meccsen és rugby meccsen voltunk, dolgoztunk, esküvőt szervezünk (meghívók, menyasszonyi ruha, cipő, öltöny, étterem foglalás, dj és a többi), megint átmentünk Stradbroke Islandre, de most az északira, volt egy kisebb autóbalesetem...

...majd Zsolti 3 héten keresztül dolgozott (hétvégéken is) alig láttam, volt hogy szerdán reggel elment dolgozni, csütörtök reggel 7kor jött haza zuhanyozni, és átöltözni és velem együtt indult megint dolgozni 1 órával később (semmi alvás), majd megint másnap hajnali 4kor jött haza, hogy aludjon 2.5 órát hogy pénteken reggel 8ra már megint az irodában legyen – elég embertelen 3 hét volt, de túl van rajta, és reméljük idén már nem lesz ilyen projektjük.

Szóval zajlik az élet, nem unatkozunk. Közben már sikerült kialakítanunk egy kisebb baráti társaságot és bár nem ragaszkodtunk hozzá, úgy alakult hogy magyarok lettek.

2 párról van szó, mindannyian egy idősek vagyunk (plusz/mínusz 4 év, haha), ők nem ismerték egymást, csak nekünk már kezdett sok lenni, hogy egyik héten az egyik párral talizunk, másik héten a másikkal, vagy akár 1 hétvégén mindkettejükkel, de külön napon, úgyhogy összehoztunk egy közös progit, elmentünk 6an bowlozni, és kiderült, hogy összepasszolunk, és azóta is össze-össze járunk alakulgatunk, de az otthoni barátokat semmi sem helyettesíti.

Munkahelyen is ismerkedünk, az enyémen például egy elég jó kis csapat jött össze, csak még nem jutottunk el odáig, hogy bármit is összehozzunk, igaz épp tegnap beszéltük meg erre való törekvéseinket, úgyhogy most már elkezdtünk mozgolódni. Egy venezuelai srác és egy kanadai csajszi állnak hozzám a legközelebb bent az irodában, de sok jó fej van. Azért az biztos, hogy külföldiekkel sokkal egyszerűbb barátkozni, mint ausztrálokkal. Nem lehetetlen, kedvesek, pl. a mellettem ülő ausztrál csajszinak előttünk 6 héttel lesz az esküvője és rendszeresen megtárgyaljuk, ki hol tart a szervezésben, ötleteket adunk egymásnak, de nem ugyanolyan a társalgás menete, mint egy olyannal, aki szintén anyanyelvű, de mégis új az országban, 

mint mi.

Tudnék még mit mesélni, de azt hiszem visszatérésnek ennyi épp elég. Képeket is postoltam, hogy ne legyek annyira unalmas :), remélem tetszenek.

Az autó bár rosszul nézett ki a baleset után, most már mintha új lenne, tegnapelőtt kaptuk vissza (kerek 3 hét után). Mindent nagyon egyszerűen el lehetett intézni,sőt mivel a biztosításunk fedezte, még kölcsön autónk is volt a köztes időre.

Hazautazásunkig már csak 8 hét, ki akar velem fogadni, hogy addig még írok –e :)