Rozika 13 ev utan a kutya-mennyorszagba koltozott.Nehez megbirkozni a gondolattal, hogy o mar nincs, foleg ilyen messzirol, es persze borzaszto buntudatunk van, ami szinte allando velejaroja az emigrans letnek.
Nagyon fog hianyozni, es csak remeljuk, hogy lesz meg szerencsenk hasonloan tunderi kutyahoz a jovoben.
Zsolti tobbszor mondta, hogy Rozi embernek kepzelte magat, es az intelligenciajat es termeszetet tekintve tenyleg az volt.
Feltekeny volt, mikor osszejottunk Zsoltival, sosem felejtem hogy rafinaltan mennyire maskepp viselkedett az elso hetekben velem, amikor Zsolti a kozelunkben volt, es amikor csak ketten voltunk.
Masfel evembe telt az is, hogy elerjem nala, ne az en fenekemet csipdesse a holt-vagi setak alkalmaval, hanem Golyokaet. Nem hiaba, pasztor kutyakent a vereben volt, hogy terelnie kell valakit, az pedig, hogy engem valasztott sok mindent elarult arrol, hova tett a kapcsolatunk elejen engem :)
Zsoltinak egeszen kulonleges kapcsolata volt Rozival, es ahogy o mondja, nem is biztos, hogy ez meg megadatik, de remenykedunk. Sok-sok boldog emlekunk van vele. Boldog kutyus volt, es bar mi nem is voltunk mellette az utobbi evekben, Zsolti nagypapaja a het minden napjan vele volt lent a kertben, a garazsban es bodeban.
Par kep a sok kozul, ami megmelengeti a szivunket:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése