Lassan, lassan...

Egy ideig nem jelentkeztünk, mert államvizsgára készültem (igen, sikerült!!!!! :):) ) és nem nagyon volt időm és lehetőségem a bloggal foglalkozni, de igérem, mostantól már igyekszünk gyakrabban hirt adni magunkról és a vizumügyintézési folyamatról.
Ami az utolsó bejegyzésünk óta történt:

- voltunk a városunk rendőrségén kikérni az eddig nevünkre kiadott útlevelek és személyi azonositok számait

- átutaltuk az ügynökség részére az ügynökségi dij második felét (erről és a költségekről majd egy következő blogbejegyzésben ejtek szót)

- két héttel ezelőtt vasárnap elküldtük az ügynökségnek a kitöltött vizumigénylési formanyomtatványokat, hogy azok alapján be legyen adva a vizumigénylésünk. Hétfőn irtak, hogy megérkezett az utalásunk és a formanyomtatványok is. Azt igérték, hgy átnézik, ha még kell valami, jelentkeznek, ha pedig minden rendben, akkor pénteken beadjuk az vizumpályázatunkat.

Eltelt a kedd, szerda reggel sem fogadott bennünket levél, örültünk, hogy ezek szerint minden rendben van és nincs semmi akadálya annak, hogy a hét végén végre benyújtsuk vizumigénylésünket. Igenám, csakhogy csütörtökön, mikor én már a suliban voltam és az államvizsga előtti drukktól már alig hallottam, alig láttam, hivott Zsolti, hogy mailt kaptunk, Ágneséknek szükségük van mindkettőnk anyakönyvi kivonatára:

- gyors telefon mindkettőnk szüleinek, hogy segitsenek, lévén mi Pesten vagyunk, nem tudunk intézkedni. Még aznap megszerezték mindkettőnkét, mire hazaértem a suliból, már be is voltak scannelve és várták, hogy tovább küldjük az ügynökségnek (itt szeretném megjegyezni, hogy mennyire hálásak vagyunk szüleinknek, hogy mindenben segitenek nekünk, és támogatnak bennünket).

Örültünk, hogy még időben vagyunk, tehát ausztráliai idő szerint péntek reggel már minden dokumentum amit kértek tőlünk az asztalukon van, vagyis még aznap be lehet adni a vizumigénylést, de nem...

- péntek reggel 10-kor kaptunk egy mailt, hogy Zsolti egyeteméről ki kell kérnünk egy igazolást, miszerint magyar nyelvű oktatásban részesült az egyetemi évei alatt. Ez a papíros bizony plusszpontot ér, mivel az ausztrál hatóságok ez alapján pipálják ki nekünk, hogy beszéljük ezt a ritka, ámbátor annál szebb nyelvet. Zsolti gyorsan telefonált a tanulmányi osztályra, én pedig szaladtam, hogy még 12 előtt beérjek az egyetemre, hogy elhozhassam azt és ne kelljen vele hétfőig várni.

Vasárnap este átmentünk nővéremékhez, bescanneltük a papirost (nekik is ezer köszönet, hogy minden egyes alkalommal, amikor scannelnünk kell - legyen szó 30 vagy akár 2 oldalról - rendelkezésünkre állnak :)) és tovább küldtük Ágneséknek, most pedig várunk.

Hát röviden ennyi történt velünk az utóbbi hetekben. Most az a terv, hogy Zsolti nagybátja kitölti az ő oldaláról szükséges adatokat, aztán hajrá.

Nemsokára jelentkezem, és megirom a vizumigénylés költségvonzatát.