Horvátország #2

Hétfőn reggel 6.20-kor keltünk, 7.10-kor pedig már az autóban ültünk. Csak ketten mentünk, mert Zsolti bátyja és a barátnője még vasárnap lemondták az utazást. Zsolti kicsit viccelődött a másik irányból jövőkön, akik Budaörsnél már hatalmas dugóban ültek, én meg mosolyogtam, hogy milyen boldog attól, hogy nekünk szabad utunk van. Erre 5 perccel később eszembe jutott, hogy otthon hagytuk az útleveleket. Bár tudjuk, hogy személyi igazolvánnyal is be lehet utazni Horvátországba, a biztonság kedvéért visszafordultunk, arra gondolva, az mennyvivel kellemetlenebb lenne, ha véletlenül a határról forditánának vissza bennünket, igy mi is a dugóban találtuk magunkat. 

Mire a Petőfi, illetve az Erzsébet hid felé vezető út elágazásához értünk, a mobilinterneten sikerült megtalálni az Euvonalon közzétett információt, miszerint: "Kétoldalú nemzetközi szerződés alapján személyi igazolvánnyal jelenleg Horvátországba és Svájcba, illetve 2009. június 28-ától Bosznia-Hercegovinába és Macedóniába lehet beutazni." (www.euvonal.hu) Ez meggyőzött bennünket, visszafordultunk. 

Az útviszonyok jók voltak, szép idő volt, egy darabig beszélgettünk, utána betettük a kedvenc hangoskönyvünket: Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot! Kedvenc történetünk Mufli cicáról szól, Zsolti már Rozit, a puminkat is elkezdte Muflinak becézni :), de mindegyik történet nagyon szórakoztató és tanulságos.

Mikor megérkeztünk célvárosunkba nagyon nem voltunk képben, hogy merre kellene elindulni, hogy elérjünk az anyakönyvi hivatalba. Útközben több embert sikerült megszólitanunk, aki nem beszélt magyarul, de készségesek voltak és miután magyarul köszöntek, hogy "Jónapot" és mondták, hogy "Nem", kézzel-lábbal, de elmutogatták, hogy merre kell mennünk. Persze összefutottunk magyarokkal is, még mielőtt azt gondolnátok, hogy eltűntek :)

Az anyakönyvi hivatalban Erzsi kedves volt bár, de egész idő alatt egy mosoly nem rajzolódott ki az arcára. Elmesélhetném részletesebben is az ott történteket, de szerintem felesleges. A lényeg, hogy amiért lementünk, azt nem tudtuk elintézni, vagyis marad a nagybácsi hiányos anyakönyvi kivonata. Amivel sikerrel jártunk viszont az az, hogy Zsolti apukájának a kivonatában kijavitják anyukájának a nevét, illetve születési idejét. Plusz kikértük a nagymama anyakönyvi kivonatát is, biztos ami biztos. 
A visszaút is szuper volt, már alig vártuk, hogy megérkezzünk Dunakömlődre. Igen, igen a Halászcsárdába. Hogy milyen finom halászlét ettünk... el sem tudom mondani. Ha arra jártok, okvetlen nézzetek be. Jó, jó, desszert gyanánt lecsusszant egy kis diós palacsinta kakaóval leöntve, illetve mákos-meggylekváros palacsinta is - előbbi az én tányéromról, utóbbi Zsoltiéról tűnt el nyomtalanul. De hát ennyi kijárt nekünk :) A végén már hiányozni fognak ezek a Horvátországi kiruccanások...


Na de visszatérve a dokumentumokhoz és magához a vizumhoz: nem tudjuk, hogy mikor fogják kérni tőlünk ezeket a dokumentumokat, azt szerettük volna, hogy a 176-os vizumkérelmünk ezt ne is érje meg, de lehet hogy nem tudunk olyan gyorsan előreszaladni az időben. Az van ugyanis, hogy a munkáltatói szponzorálással 3-6 hónapot kellene várnunk. Kicsit elszomorodtunk, mikor megtudtuk, de nem keseredünk el. Lehet, hogy nem nyáron, de még mindig bizunk abban, hogy még idén ki tudunk jutni. Úgyhogy tessék küldeni a sok pozitiv energiát!!! :)