Ausztrál határellenőrzés

Még a Sydney-be tartó repülőút első óráiban kézhez kaptunk egy lapocskát, amin meg kellett adni az adatainkat, ausztráliai elérhetőségünket, és be kellett ikszelni minden olyan tételt, amit beviszünk az országba, és arról tudniuk kell. A bort és a pálinkát nem kellett feltüntetni, mert csak 2000 valamennyi ml felett kellett volna fejenként, annyit viszont nem hoztunk. Egyedül, amit beikszeltünk az a fűszerek voltak, mert hogy pirospaprikából hoztunk 1 kilót, vagy másfelet? Már ezt sem tudom :)
Mikor leszálltunk a gépről, eszembe jutott, hogy van nálam egy levél Algoflex, C-vitamin, áfonya tabletta, Smecta, és mivel volt egy olyan opció, ahol a gyógyszereket kellett bejelölni, mennyiségtől függetlenül, én viszont azt ikszeltem, hogy nincs nálam semmi, biztos ami biztos alapon az útlevelemet ellenőrző vámost megkérdeztem, hogy ha ilyenek vannak nálam, és a papíron nem jelöltem, kell-e módosítanom. (Anno csomó blogon, meg bevándorlási ügynök honlapján olvastam, hogy minden be kell vallani, mert ha nem, akkor csomó kellemetlenség érhet blabla.) Persze Zsolti mondta, hogy szerinte tök felesleges rákérdeznem, senkit nem fog érdekelni, de tudjátok, milyen paragép vagyok :) A fickó aláírta a lapomat, ott még ikszelt rajta valamit, de azt mondta minden rendben. A furcsaságok ott kezdődtek, mikor a második ellenőrző pontnál miután elkérték a lapjainkat, Zsoltit az egyes kapu felé küldték, ahol már csak ránéznek a bőröndökre, engem viszont a 2-es felé, ahol újabb ellenőrző pont várt. Egy kedves fiatal srác, meg egy bunkó, talán indiai nő fogadott. Kérdezi a nő, hogy mi van nálam. Mondom, hogy, fűszer. Arrogánsan megmutatta a papírt, hogy be van ikszelve hogy alkohol is van nálam, milyen és mennyi? Mondom neki, hogy én nem hoztam a feltüntetett mértéken felül italt, de itt félbeszakított és még arrogánsabban kérdezte, hogy mit hoztam. Ekkor folytattam, hogy azt nem én ikszeltem be, mire ő, hogy akkor miért ikszeltem be. :) Na ekkor már kétségbeestem, mert a nő egyáltalán nem hallgatott meg, és a srácnak mondtam, hogy azt nem én ikszeltem be, hanem a vámos, mikor mondtam neki, hogy vitaminok vannak nálam kis mennyiségben. (Semmi köze nem volt az alkoholhoz, fogalmam nincs, ezt hogy sikerült így megoldania.) Erre a srác megnézte a lapomat és mondta, hogy igen, ez a srácnak az írása, bocs a kellemetlenségért és továbbengedett. De akkor már rákvörös volt a fejem, na nem az idegességtől, hanem a szituáció kellemetlenségéről. Ekkor oda kellett mennem ahhoz a ponthoz, ahol Zsoltit már átengedték (aki egyébként azt hitte, hogy én már végeztem, és továbbindult, láttam, ahogy távolodik, és nem tudtam utána kiabálni, szóval gondolhatjátok, hogy mennyire kétségbeestem egy pillanatra :)), szóval az ellenőrző ponton látják a lapomon, hogy van nálam fűszer, megkérdezik, micsoda, és melyik bőröndben van. Ráakarok mutatni, mire észreveszem, hogy nálam nincs is :) :), mert hogy nálam csak a laptopok, a fényképezőgép és a fedélzeti poggyászok vannak. Mondom neki mosolyogva, hogy bocsi, de nem is nálam vannak, hanem a barátomnál, kérdezi, hogy ki volt az, ekkor épp visszaért Zsolti is, mert észrevette, hogy kint sehol nem vagyok :), és mondom, hogy Zsolt Voros, előttem volt itt és mutatok rá közben. Elővette az ő lapját, látta rajta, hogy be van ikszelve stb. és mosolyogva továbbengedett.
Na hát így jártunk :) de mielőtt még megijednétek, az egész procedúra nem tartott tovább 3 percnél, szóval egyáltalán nem volt gáz, csak vicces, főleg amiatt, hogy a kis parám miatt, tényleg okoztam magamnak egy nagyobb parát :)
Mindenesetre, nyugi mami, papi, Marika, ha ti jöttök majd, semmi ilyesmi szituba nem keveredtek majd, ez az én hülyeségem volt :)
Vicáék, Csabáék, Eri meg még aki tervezi, hogy meglátogat, ti meg amúgy is tudtok annyira angolul, hogy kivágjátok magatokat! :)