angol

Kezdem magam rosszul érezni, hogy mindig csak mások angolján mosolygok, holott a miénk is messze van még a tökéletestől. Természetesen velünk is előfordul, hogy a beszélgetőpartnerünk nem teljesen érti, hogy mit akarunk mondani, de a mi esetünkben nem a kiejtés a probléma, hanem a hangsúly. Emlékszem, a suliban pontokkal jelezték, hogy melyik részét a szónak kell "megnyomni", és akkor még hülyeségnek tartottam, hát tényleg nem az. Sokszor mikor elmondjuk mégegyszer a szót lassaban, már megértik, és mikor megismétlik, nekünk ugyanolyannak tűnik :) De aztán belátjuk, hogy igen, igaza van, tényleg máshova kell tenni a hangsúlyt. Szerencsére nem fordul elő sokszor, de be kellett hogy valljam :)

Aztán: mikor fáradt az ember, a saját anyanyelvén is tud hülyeségeket mondani, nem hogy még angolul :) Gondolhatjátok mi jön most... IGEN, egy vicces story :) De nyugi, nagyon rövid lesz, észre sem fogjátok venni, és fájni sem fog :)

Mikor vasárnap este megérkeztünk Fay anyukájához, Helenhez, megkérdezte, hogy merre jártunk a nap folyamán, így elkezdtünk mesélni. Nagy örömmel újságoltam, hogy felszálltunk az óriáskerékre, ami angolul ugyebár wheel (í-ként ejtve), na de nekem nem ez jött ki a számon, hiszen az "í" helyett "ej"-t sikerült mondanom, ami eképpen mondva bálnát jelent. Mikor megláttam Helen arcát, rögtön rájöttem, hogy mit mondtam, de kedves volt, le sem ragadtunk, folytattuk a beszélgetést, így nem volt kínos - annyira :) :)

Szóval igen, rajtam is lehet nevetni :)