Lilla

Sokan tudjátok rólam, hogy nagy blogolvasó lettem. Azaz most már sajnos egyre kevesebb időm jut rá, épp elég, hogy a sajátomat írom - és néha olvasom :) - igen, ma ennyire őszinte vagyok :) (de viccet félretéve, már most nagyon érdekes olvasni, hogy mi minden történt 1-1.5 évvel ezelőtt, hogy láttuk, milyennek képzeltük akkor a dolgokat, és hogyan készültünk a nagy útra).

A legelső blog, amit olvastam és ami a mai napig nagy kedvencem Lilla és Balázs blogja - szerintem ők szerepelnek is az első bejegyzésünkben. Hát elérkezett az idő, és hétfőn volt szerencsém találkozni vele egy ebéd erejéig.
Nagyon közel van a munkahelye a sulimhoz, megbeszéltük, hogy a Hungry Jacks (otthoni Burger King :)) előtt találkozunk, és majd onnan megyünk tovább. Már kb 5 perce vártam, mikor gondoltam felhívom, hátha ő is ott van valahol, csak nem látjuk egymást. De ki volt kapcsolva. Nem lennék én, ha nem futott volna át az agyamon, hogy lehet, hogy meglátott, és nem talált szimpatikusnak, ezért inkább elvegyült a tömegben és csendben eltűnt, pedig csak épp telefonált valaki mással és ezért nem tudtam elérni. :) :)

Elmentünk egy nagyon jó kis helyre, ami kb. 2 percre volt a találkahelyünktől és épp Lilla munkahelyével szemben. Már nem tudom, mi volt a neve annak amit ittunk, és amire egyébként Lilla hívott meg (ezúton is köszi, és hamarosan visszavágó :)) - lányos zavaromban elfelejtettem, pedig 3-szor is megkérdeztem, de nagyon finom volt. Sokat beszéltünk, és nagyon-nagyon jó hatással volt rám. Nem tagadom, néha azért magam alatt voltam az utóbbi időben. Nem volt ám olyan könnyű feldolgozni a családtól való távolságot, és a bizonytalanságot (erről majd később egy külön bejegyzésben ejtek szót, de nyugi, nem kell megijedni :)) még úgy sem, hogy itt van nekem Zsolti, aki nagyon sokat segít és imáádom :) Lillából csak úgy áradt a pozitív energia, jó volt látni és hallani szóban is, hogy ők milyen jól érzik itt magukat, mennyire megtalálták a számításaikat stb. Talán ez után a beszélgetés után tudtam először nyugodtan kimondani azt, hogy igen, tényleg el tudnám képzelni, hogy itt éljek. Na de még nagyon hosszú az út odáig... :)