érzések

Hát ez hosszú bejegyzésnek ígérkezik... :)

Kicsit magunkról szeretnék írni, mármint nem arról, hogy hova megyünk a hétvégén, és mit csinálunk, mit látunk, hanem hogy milyenek az érzéseink, hogy látjuk most a dolgokat, mik a rövidtávú terveink, és hogy mik történtek velünk az utóbbi egy hétben.

Mint ahogy azt tudjátok, azért jöttünk ki áprilisban diákvízummal, mert 1.5 éve most már, hogy beadtuk a letelepedési vízumunkat és ki tudja még, hogy meddig nem nyúlnak hozzá, nem még hogy elbírálják. Nem akartunk tovább várni, így belevágtunk azzal a tudattal, hogy Zsolti úgyis majd a nagybácsijánál fog dolgozni, lesz hol laknunk, nekem az lesz a dolgom, hogy suliba járjak, és persze ha mellette még marad időm, dolgozzak.

Mikor megérkeztünk, kiderült, hogy nem bérelnek ki nagybácsiék új irodát - merthogy a régit ugye az árvíz elmosta, lelassultak a projektek, és bár a nagybácsinak van munkája bőven, Zsolti projektek ezen fázisában, amikor leginkább a kapcsolatokat kell bevetni, nem tud érdemben részt venni. Ellenben eljár a tárgyalásokra és besegít egy-két dologban, pl. business modeleket készít. Ígyhát nem csak nekem, de Zsoltinak is munka után kellett néznie. De nem kell aggódnotok, nem estünk kétségbe, hisz nem kell albérleti díjat fizetnünk, minimálisak a kiadásaink. Első két hétben nem sok pozitív visszajelzést kaptunk, most már azonban egyre többet, de az egyre nyilvánvalóbbá válik mindkettőnk számára, hogy a diákvízum szívás, és nekünk így nem éri meg itt maradni.
Mielőtt még mindenki a szívéhez kapna, megnyugtatlak benneteket, továbbra is itt tervezünk letelepedni (bár volt pár hét, amikor elbizonytalanodtam, Zsolti viszont tartotta bennem a lelket - na és persze a szüleim, a nővérem és Marika is!:))
Most egyelőre ott tartunk, hogy júliusban mikor megyünk haza Csabáék esküvőjére, otthon maradunk, addigra talán körvonalazódik, hogy mennyi idő még míg elbírálják a vízumunkat. Ha rövidebb időről lenne szó, otthon maradnánk, ha hosszabb, az is szóba került, hogy Londonba menjünk... sok lehetőség van, és sok minden megfordult a fejünkben.

Zsolti most már több interjún is volt, ismerkedik, szinte csak pozitív visszajelzést kap, hogy milyen nagy szükség van a tapasztalatára, és ha majd meg lesz a PR vízumunk, jelentkezzen náluk, úgyhogy szorgalmasan gyűjti a névjegykártyákat. :)

Amit eddig írtam, abszolút igaz, nagyon kedvesek az emberek, tetszik a város, kellemes az időjárás, és sajnos vagy szerencsére :) a honvágyat is tudom már kezelni és nincsenek kiborulásaim.
Most hogy már egyre komfortosabbá válunk, egyre többször gondolok arra, inkább azon kell törnöm az agyam, hogyan tudnám a szülőket és Vicáékat kiszervezni, mint hogy mi menjünk haza :)
Ettől függetlenül a július persze áll. Már csak azért is, mert a repjegy már most 3000 dollár körül van kettőnknek, csak ide (haza ugye már megvettük anno), plusz ha elkezdeném a következő kurzusom és közben megkapnánk a vízumunkat, már nem tudnánk visszaigényelni a kurzus árát, és bár tudok újat tanulni a suliban, és jó, hogy egész nap angolra vagyok kényszerítve, nem sok pluszt ad. Na persze jófej ismerősöket annál inkább! (Itt emelném ki Julianot :) Zsolti még mindig nem veszi komolyan :))

Ma én is voltam egy interjún, egy diákvízumokkal foglalkozó ügynökséghez keresnek asszisztenst (egyelőre gyakornokot, tehát nem fizetett pozi, aki az igazgatót asszisztálja, és segít rendet tartani, amit lehet szó szerint is érteni, mert mindenki brazil (nem, nem ezek a srácok tényleg igazi brazilok, nem olyanok, mint otthon, mielőtt még egyesek elkezdenétek kommentálni :) :)) Ma voltam az irodában, eszeveszett hangzavar volt. A főnök egy kicsit alamuszi, szóval visszatérve az előbb említett "rendtartásra", elmondása szerint arra is használna, hogy én szedjem össze a társaságot, amire nem tudom, hogy mennyire leszek majd képes, de meglátjuk. Minden hónapban 1szer bulit szerveznek az itteni brazil diákoknak, és egyszer a partnereknek, amit nekem kéne szerveznem stb Szóval kezdetnek nem olyan rossz. Mondtam, hogy 2-3 hetet szívesen dolgozom neki ingyen is, de meg kell értenie, ha kapok egy olyan ajánlatot, ahol fizetnek, el kell hogy fogadjam azt. Azt mondta, adjunk neki egy próbát, aztán majd meglátjuk. Hát most nem áll semmiből, legalább beleírhatom az önéletrajzomba, úgyhogy hétfőn kezdek. A fickó amúgy szimpatikus, Cesarnak hívják :) ő is brazil. Ja, van egy csavar is a dolgoban. A délutáni órákról az egyik csoporttársam is hétfőn kezd, de ő customer service-esek közt (igen, ő is brazil, Gustavo, szintén 19 éves, és szintén nagyon édes :)), akit teljesen felvillanyozott, hogy együtt fogunk dolgozni. Előbb rámcsetelt, hogy ebédelhetnénk együtt, hogy aztán együtt menjünk dolgozni :)

Zsolti és Árpád ma is voltak tárgyalni, együtt jöttünk haza a belvárosból. Zsolti újabb névjeggyel lett gazdagabb :) szóval persze ha mindketten tudnánk dolgozni - fizetett munkára gondolok :), akkor még benne lehetne a pakliban az augusztusi visszajövetel, de ismétlem, arra elég kevés esély van, mert minden munkáltató permanent státuszú emberkét szeretne, mert a temporary nem garantálja, hogy az emberkébe befektett pénze megtérül.

Azt hiszem ennyi. Ha valamit kihagytam, majd pótlom. :)
A lényeg, hogy jól vagyunk, reméljük hogy még sok mindent megtudunk nézni mielőtt hazamegyünk, és azt is, hogy mielőbb megkapjuk a PR vízumunkat.