Péntek délután suli után kicsit takarítottunk, mostunk, mert tudtuk, hogy szombaton egész nap Fay-jel, Zsolti nagynénijével fogunk programolni.
Reggel 10-re jött értünk, elautóztunk St. Luciaba a University of Queenslandhez, és ott felszálltunk a CityCatre. 5 megállót tettünk meg, nagyon kellemes volt, és jelentem, nem voltam tengeri beteg :), igaz a folyón nincsenek is akkora hullámok, mint kint a nyílt vizen :) (Jajj most megint eszembe jutott, hogy éreztem magam Horvátországban :)) Sétáltunk egy kicsit a parton, majd kiültünk egy étterem terászára meginni egy milk shake-t. Én epreset, Zsolti mangósat kért, mindkettő nagyon finom volt. Ezután elsétáltunk a Wheel of Brisbane óriáskerékhez. A képek alatt már megosztottam ezt az infót, de itt is megteszem: 60 méter magas 42 kapszulája van, és 1érvényes jeggyel 10-12 percig lehet rajta tartózkodni, ami alatt több kört tesz meg. A London Eye-jal ellentétben, ami nem áll meg egy pillanatra sem, itt a beszállásnál megáll a kerék, és hatalmas sorok sem állnak előtte. A jegy 15 font volt fejenként, és nem volt kedvezményes jegy sem időseknek, sem tanulóknak. Érdemes volt felülni rá, szép volt a kilátás.
Ezek után a múzeumok felé vettük az irányt. Voltunk a Queensland Art Gallery-ben és a Gallery of Modern Artban. Az előbbi jobban tetszett mindannyiunknak :) A kettő között ettünk kis szendvicseket, majd jártunk még egyet a parton és visszahajóztunk St. Luciara, ahol parkoltunk. Onnan Fay anyukájához, Helenhez mentünk, de előbb még megálltunk venni egy üveg bort a vacsihoz.
Fay anyukájával én most találkoztam először és gyerekek, teljesen leesett az állam. Idén lesz 86 éves, divatos balerina cipőt viselt, mikor megérkeztünk épp rugby-t nézett, ami bevallása szerint a kedvenc sportja, az előtt mármint a meccs kezdése előtt pedig teniszt nézett. Nagyon gyorsan vág az esze, nagyon kommunikatív, nagyon jó társaság.
Thai étteremből rendeltünk vacsit, míg Zsolti és Fay elmentek érte, én ott maradtam Helennel és jókat pletyiztünk :) Olyan 8 óra lehetett, mikor elindultunk, Fay eldobott bennünket, és mondanom sem kell, hogy egy gyors zuhany után szinte azonnal elaludtunk.
Ma nem sokat csináltunk, 10-ig ágyban maradtunk, elsétáltunk Mt Ommaney-be, gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e a városban éppen zajló Blues Festivalra, de fáradtak voltunk ahhoz is, úgyhogy hazajöttünk, olvasgattunk, beszélgettünk, elmentünk bevásárolni, most pedig a fiúk tengeri herkentyűs gnocchis remekművet készítenek vacsira.
1 megjegyzés:
Wow,micsoda nap,micsoda étkek.jó olvasni az élményeket.gyulának nem mondom el,hogy kihagytátok a blues fesztivált.:)pusz
Megjegyzés küldése