28 nap

Annak ellenére, hogy 2 nappal ezelőtt nagyon magabiztosan állítottam, nem kell elkezdeni a készülődést, ma azért nekiálltam összeírni a teendőket.

Kezdem ott, hogy meg kell varratnom a Columbia pulcsim ujját a csuklónál. Valaminél fogva egy 3 cm-es darabon a kiutazásunk alkalmával eleresztett az anyag, de csak az ujja széle vált le, ami más anyagból van, mint maga a pulcsi, így csak a varrást kell megerősíteni.

Erről meg az jutott eszembe, hogy 2010 nyarán mikor Erivel, Zsókával és Zsoltival Horvátországban jártunk, egy óvatlan pillanatban elszakadt a Columbia szoknyám, amit még 2008-ban kaptam Zsoltitól és nagyon szerettem.
Történt ugyanis, hogy elhajókáztunk Rovinjba, és a városnézés után, miközben a kikötőben sétálva a hajónkra vártunk, nagyon megkívántam a vizet. A képen is található kis csónakok vízre emelésére szolgáló lejtőn (vagy min :)) serényen elkezdtem lefelé haladni, amikor is sikerült megcsúsznom és a vízbe esnem. Nagyon vicces látványt nyújthattam, én magam is nevettem a szerencsétlenségemen, na és Zsoltit és a 2 csajszit is nevettettem, miközben ide-oda dobáltam magam a vízen, ugyanis annyira csúszós volt a talaj, hogy egy cm-t sem sikerült feljebb haladnom. Kb. 2 perc bénázás után nagy nehezen ki tudtak húzni, ezt a pillanatot örökítette meg Eri (vagy Zsóka? már nem is tudom), na és ez volt az a pillanat is, mikor a pár perccel ezelőtti ijedtség hatására elpityeredtem magam Zsoltinak :) ((Tudom, a képen úgy néz ki, mintha Zsolti teljesen beletörődött volna, hogy elnyelt a víz :), de higgyétek el, tényleg munkálkodott a megmentésemen, csak itt éppen azt vizsgálta, hogy hogy a fenébe tudtam ilyen szerencsétlenül elcsúszni. Hát igen, ehhez is tehetség kell :) :))

Avisszafelé úton fürdőruhában, törölközőbe bújva néztük a naplementét, és közben elég erősen fáztam, de hát nem volt mit tenni :) Zsolti persze gentleman volt, mert rögtön felajánlotta a pólóját, ami nekem fenék alá ér bőven :), csak előbb nem akartam elfogadni, de végül győzött a hideg, úgyhogy fürdőruhabugyi - férfipóló combóban sikerült felérnünk a szálláshelyünkre.

Na és hogy miért meséltem el mindezt: akkor a szép fehér szoknyámon egy csúnya vágás ejtetett, de szerencsére a legalján, így semmi mást nem kell tenni vele, mint levágni egy kicsit az aljából. (Ez nem is baj, mert a nem túl hosszú lábaim miatt, egyet-kettőt mindig tűrtem a szoknyám derekánál, így legalább erre nem lesz szükség ezentúl :))

Fogorvoshoz is el szeretnénk még menni egy check-re (remélem semmi másra nem lesz szükség :)), úgyhogy péntek reggel fel is kell hívnom a nővérkét időpontegyeztetés céljából.

Hiába vettünk anno 3 Samsonite bőröndöt, azokba (plusz 1-be) 2x15 (fedélzeti), plusz 2x25 kg-ot sikerült belegyömöszölnünk, holott most 2x40 kg-ra leszünk jogosultak (plusz fedélzeti csomagok), úgyhogy az imént lent jártunk a  pincében egy kisebb körúton, hogy megnézzük, mi a helyzet bőröndfronton. Jelentem, nem olyan vészes a helyzet, nem fog kelleni újabb bőröndöt vásárolni.

Magyarországon még áprilisban lezártuk minden folyó és nem folyó ügyünket :), vissza adtuk a lakcímkártyát stb. Egyedül az adóbevallásunkat fog kelleni majd elkészítenünk, ebben pedig majd segít Zsolti nagynénije. (Köszi neki :))

Szlovákiában viszont már nem lesz ennyire egyszerű a helyzet, mivel szlovák állampolgárok vagyunk. Hogy ne kelljen majd minden évben adóbevallást készítenünk, le szeretnénk adni az itteni (szülői házba bejelentett) lakcímünket, de még utána kell járnunk, ezt hogyan lehet megoldani. Én nem szeretném leadni a szlovák személyimet (nem mintha kint olyan sokra mennénk vele :)), csak úgy...nem és kész. Majd értesítelek benneteket, hogy mire jutottunk az ügyben.

Hm.. mostanra ennyi, most megyek és bepakolok a köv. két napra, amit Pesten fogunk tölteni nővéreméknél.