Komárom-Budapest-Komárom-Pozsony-Bécs-Pozsony-Komárom

Január 2-án Ákos első szülinapjára voltunk hivatalosak nővéremékhez Pestre. Reggel az ébredésére értünk fel, majd bár terv szerint a délutáni szundikálása előtt indultunk volna el, ezt nem sikerült tartanunk, de még így is emberi időben értünk haza. Nagyon szuperül éreztük magunkat. Vica és Gyula ínycsiklandozó hidegtállal készültek, és incsi-fincsi tortával, amiből Ákos is ehetett, hiszen ez a nap róla szólt!

Másnap reggel 5.30-kor keltünk - eredetileg 5-kor szerettem volna, de persze félálomban kinyomtam az ébreszőt! Még jó, hogy 2-kor, 3-kor és 4-kor is felkeltem, annyira izgultam, nehogy elaludjak :) 6.30-kor már Pozsony felé tartottunk, ahová egy doki miatt mentünk, majd folytattuk utunkat Bécsbe. Odafelé elmentünk a reptér mellett, és hát mit ne mondjak, összeszorult a gyomrom, mikor megláttam az irányítótornyot, a parkolót, na és a felszálló repülőgépeket. (Hogy mi lesz még itt?? :)) Megérkeztünk a követségre, jóval korábban mint kellett volna, de ugye nem tudtuk előre, hogy mikor végzünk a dokinál és gondoltuk próbáljuk meg, hátha időpont előtt is tudnak fogadni - nem is volt semmi probléma belőle. 

Miközben vártuk, hogy visszaadják az útleveleinket, az asztalon lévő bookleteket nézegettük, főleg a "The Australian Immigration Book"-ot lapozgattuk. (Később rákérdeztünk nem gond-e, ha hozunk belőle, úgyhogy be is pakoltunk egyet. - Ezt az imént épp Enikővel tárgyaltuk meg, ők is hoztak belőle egy példányt, sőt!!! Ők menőbbek mint mi :), mert nekik a 2009-es kiadás is meg van, nekünk ez volt az első. Pedig mi is voltunk még 2009-ben a budapesti Ausztrál Nagykövetségen, de ott nem találkoztunk ilyen könyvvel.) Aki mostanában nem járna Bécs felé, de kiváncsi hogy miről beszélek, ezen a linken letöltheti az elektronikus verzióját: http://www.aust-immig-book.com.au/ (A neten még a 2010-es kiadás van fent, mi a 2011-eset hoztuk haza)

Bár nem vártunk sokat a vízum bepecsételésétől (bár nem esett volna rosszul egy kis pezsgő, pogi na meg a confetti körülöttünk :)), legalább egy "gratulálunk" elhangozhatott volna, de semmi! A fickó annyit mondott, hogy ezek a vízumok vannak a rendszerükben (mármint amit bepecsételtek, vagyis ragasztottak) és ennyi. No de nem baj, mi azért örültünk, bár az is igaz, hogy kitörő örömöt már nem éreztünk, mert az december 16-án volt a nagy napon! :) Azért persze mindenkinek aki olvas bennünket és most intézi a vízumát kívánjuk, hogy mihamarabb tapasztalja meg az érzést! Mármint nem a semmilyen érzést :) :), hanem az örömet!!

A még februárban beragasztott diákvízumunkat bennehagyták az útlevelünkben, furi, hogy most két kemény oldal van benne, a különbség annyi, hogy a diákvízum le van pecsételve és át van húzva.

Ezután vissza akartam menni az autóhoz a sapkámért, de végül mivel nagyon szép időnk volt, anélkül mentünk sétálni. Sétáltunk 2 órát, majd mikor az autóban ültünk vettük észre, a sapkám nincs sehol.

Mivel amúgy is visszamentünk volna Pozsonyba, hogy megnézzük Ákosék lakását, ahol még nem jártunk, célba vettük a kórházat, hátha ott hagytam el valahol. Anyummal felhívattam a nővérkét, hogy nem hagytam-e bent nála, de azt mondta, nem látja. 

Visszamentem a kórház előtt található újságosstandhoz, megkérdeztem, nem hagytam-e ott, de ott is azt mondták, hogy nem látták. Ekkor egy nővérke megkérdezte, aki mellett dohányhzott, hogy rózsaszínű kötött volt-e. Mondtam, hogy igen, erre ő, hogy pár órája az autók mellett látta a járdán (amerre parkoltunk), visszamentünk arra, de már nem volt ott. Valaki gazdagabb lett egy The North Face csodálatosan szép kötött sapkával, aminek polár volt a belseje :( :( Brühühü. Bevallom, egy picit meg is könnyeztem, imádtam azt a sapkát! 

No sebaj, kaptunk helyette egy vízumot, megpróbálom így felfogni! (Tudom, most arra gondoltok, ha csak a sapkán múlik, elhagytok 10-et, csak legyen meg a vízum minél hamarabb! Higgyétek el, meg lesz az!!! :))

Utána elmentünk Ákos irodájához, aminek szomszédságában ott van a KIKA, úgyhogy elmentünk bútorokat nézegetni. Ilyenkor mindig elképzelem, hogy hogyan fogjuk berendezni a házunkat. :) A jó hír, hogy Zsolti és az én ízlésem a fő koncepciót tekintve nem tér el, a rossz hír, hogy a kiegészítőkben néha azért el-eltér az ízlésünk. Nem baj, ezen még csiszolunk majd :) (Mert hogy ugye mi eddig albérletben laktunk Pesten, ami bútorozott volt, és mivel végig AU-ba készültünk, így sosem vettünk bútorokat, nagyon kiegészítőket sem, na jó, leszámítva az ágykeretünket és a hiperszuper matracunkat.) Sikerült kipróbálnunk pár egészen jó masszázsfotelt, jól is esett ennyi autóban ülés után.

Miután Ákos végzett, Árpival kibővítve nagy egymásutánban elindultunk A lakás felé.

Megnéztük, majd lementünk a szemben lévő hangulatos kocsmába - inkább nevezném pubnak. Zsoltiék söröztek, megkóstolták a 18%, illetve 13% MASTER söröket - amiért odavoltak, én meg Vineat ittam Árpival együtt.

6-kor indultunk el, de mivel forgalom volt, 8 után értünk csak haza. Mondanom sem kell, hogy úgy aludtunk, mint akiket leütöttek.