Az utazás

Gyorsan a reptéren találtuk magunkat, Attila a terminálunk bejárata előtt tett le bennünket, odaadtuk neki a kabátunkat, felpakoltuk a pakkjainkat egy kocsira (miután majdnem összecsuklottam az egyik turista hátizsák alatt :)) és elköszöntünk tőle. Mégegyszer nagyon köszi Atti a fuvart, utána megérdeklődtük és hallottuk, hogy épségben hazaértél te is :)

Mielőtt még becheck-ineltünk volna, Zsolti odament egy Emirates-es pulthoz és megkértezte, hogy ott nem tudnának -e nekünk segíteni abban, hogy áttegyék a helyjegyünket egy üléssel előrébb, a vészkijárathoz, ahol már nincs az ülések előtt ülés. Sikerült, így már amiatt sem kellett aggódnunk, és volt helyünk bőven a Bécs-Dubai útvonalon.

Egyébként még egy nappal az indulásunk előtt felmentem az Emirates honlapjára, és láttam, hogy a BA-vel ellentétben csak egy kézipoggyászt engedélyeznek, az is mindössze 7 kg lehet. Utóbbi infó nem volt új (köszi Gabi :)), úgyhogy írtam az IOM-os fickónak, hogy ez most hogy is van, mert hogy a fényképezőgép + laptop táska + egy kézitáska még mindenképp velünk kellene hogy jöjjön a fedélzetre, de azt mondta, az Emirates hivatalos kommunikációja szerint nem lehet, plusz bemásolt egy levelet, amit az én kérdésem alapján küldött az Emirates ügyfélszolgálatára és a válaszban is ez szerepelt. Na de megegyeztünk Zsoltival, hogy maximum majd nagyokat pislogunk és kérleljük őket, hogy a helyzetünkre való tekintettel nézzék már el nekünk ezt a kis bakit, de végül nem is volt rá szükség :)

Bécsben indulásra várva

Pikk-pakk becheck-ineltünk, 5 pult volt az economy osztály részére, figyeltük, hogy hol mérnek és veszik nagyon szigorúan a kg limitet, és csak reménykedni tudtunk, hogy az 5-ből ahhoz a 3 valamelyikéhez kerülünk, ahol elég felszínesen tartották be a szabályokat. Mázlink volt :) először a csajszi a pakkunk láttán megkérdezte, hogy mégis hányan vagyunk :) na meg mondta, hogy a turista hátizsákokat majd a bulky luggage asztalnál fogjuk tudni leadni, aholis ugye a terjedelmesebb csomagokat adják fel. Lemérte a közepes Samsonite-ot, 19.5 kg volt - mellesleg a feladott csomagjaink közül ez volt a legkisebb :) a maradék 3 mind túllépte a megengedett 20 kg-ot. Majd beakadt a számlálója, úgyhogy a mai napig nem tudjuk, hogy ennyire jófej volt, vagy csak nem vette észre, de mikor Zsolti rátette a nagy bőröndöt, automatikusan kinyomtatta a ragasztócsíkját, a hátizsákokat a fedélzeti csomagunkkal együtt pedig már le sem mérte. Pedig biztos ami biztos, kivettünk belőle pár dolgot, hogy ha lemérik, akkor véletlenül se menjünk 7 kg fölé, vagy legalábbis ne nagyon, de szükségtelen volt.

Mivel nem volt nálunk kis fényképezőgép, csak a nagy Nikonunk, Zsolti telóját meg nem kapcsoltuk be útközben, így nem készültek fotók, de igazából sok mindent nem is tudtunk volna megörökíteni, mert sötétben szálltunk fel Bécsből, hajnalban érkeztünk meg Dubaiba, de még épp sötét volt, és mikor meg már felszálltunk, nem ablaknál ültünk, így nem tudtunk leskelődni.

Dubai-ig sikerült valamennyit aludnunk, kb. 1 vagy 2 órát, ami épp elég volt arra, hogy legyen egy kis energiánk arra, hogy körbe tudjunk nézni. Nem nagyon láttunk ki a reptérről és vagy mi voltunk bénák, vagy tényleg nem volt kinti pihenőrész kialakítva, mint Singapore-ban, pedig nagyon kerestük, hátha.

Dubai-ban, már fáradtan

Vettünk még Fay anyukájának egy Mozart bonbont, illetve egy 32 gigás SD kártyát a fényképezőgépünkbe, mert a géphez eredetileg csak 2 giga járt, ami még ok is lett volna, úgyis majdnem minden adag fényképezés után lementettük a gépre és töröltük a kártyáról őket, de lepattogzott a kártya széle, így sem az én, sem Zsolti laptopja nem tudta már olvasni, és Dubaiban meg egyébként is nagyon jó áron volt minden, úgyhogy meg is állapodtunk, hogy ha majd megyünk haza, egy-két dolgot ott fogunk megvenni :)

Mikor felszálltunk a gépre egyébként meglepődtünk hogy milyen sok szlovák utazott velünk, sokan Dubai-ig mentek csak, de jópár tovább jött velünk Brisbane-be. Próbáltuk is takarni az útleveleinket, hogy nehogy szóba akarjanak elegyedni velünk. Semmi probléma nem lett volna egyébként, ha tudnánk rendesen szlovákul :)

Aztán felszálltunk a brisbane-i járatra, ahol jött a feketeleves. Az ok, hogy középen ültünk, és a válaszfalnál, így ugye Zsoltinak több helye volt egy kicsit, mint az ülések közt, de a 4 ülés közül is a középső kettőre ültettek bennünket, és mind a Zsolti bal oldalán, mint az én jobbomon egy-egy fiatal anyuka ült 1 éves, vagy még annál is fiatalabb gyerkőccel. Na gondoltuk, itt aztán semmi alvás nem lesz :) de aztán végül is kiderült, hogy nagyon nyugodt babák voltak. Az egy dolog, hogy alvás közben a mellettem ülő kiscsajszi állondan buzerált az anyukája ölében, meg tépkedte ki a fülhallgatót a fülemből, vagy csak simán, ha elaludtak, akkor a gyerek feje már az én kezemen volt :) de amúgy egy-két apróbb síráson kívül nem volt vészes. Meg egyébként is elnézőek vagyunk a gyerekekkel, hiszen nekem is van egy tündéri unokaöcsém, aki remélem majd hamarosan szintén utazni fog :) :)

Éjszakára viszont mindkettő baba részére felszerelték a kosarakat a falra, amin aludni tudnak, így viszont nem tudtunk kijárni a mosdóba, csak ha megkértük az anyukákat, hogy álljanak fel, ami azért volt gáz, mert ők is akkor aludtak, amikor a kicsik :) szóval nem mászkáltunk sokat :) volt hogy Zsolti úgy keltett fel, hogy gyorsan menjünk most mosdóba, mert a csajszi épp felkelt  és nincs a helyén :)

A kaja egyébként nagyon finom volt, bár mi a BA kajájával is meg voltunk elégedve, ez azért jobb volt annál is. Kaptunk forró kendőket is, ami mindig nagyon jól jött, és több volt az italválaszték is, na meg kaptunk gyümölcsöt és csokit is.

Annak ellenére, hogy voltak olyan infóink, Dubai után meg fogunk még állni Singapore-ban, a 14 órát egyhuzamban repültük le. Megnéztük majdnem a teljes 8-adik évadot a 2 and a half men-ből, plusz néhány Jóbarátokat is, na meg 2 filmet, de filmekből is sokkal de sokkal több választék volt, mint a BA-n.

Hajnali 6-kor érkeztünk, és rögtön megcsapott a meleg és virágillat. Minden csupa zöld volt, teljesen más mint most otthon. Nem mondanám, hogy fura volt a meleg, mert nem egyik pillanatról a másikra váltottunk, hiszen utaztunk közben nem keveset, de a napsütés és a színek nagyon szembetűnő különbségek voltak. Ja meg igen, a virágillat, ami el is gondolkodtatott, hogy az valódi volt, vagy marketing :), mert hogy egy virágot nem láttam a reptér bejárata környékén, de lehet hogy (ismételten :)) én voltam vaksi, amin mondjuk nem csodálkoznék ennyi utazás után :)

De meg kell mondani, ennél gördülékenyebb utat nem is kívánhattunk magunknak, szinte semmi széllökés nem volt... na jó, kétszer is hosszabb időre be kellett kapcsolnunk az öveinket, de nem volt semmi extra.

Ja, a vámellenőrzés. Zsoltinak kellett ugye előre mennie, már fogalmunk nem volt egyébként, hogy kinél van a paprika és vegeta, és kinél a pálinka, vagy a gulyáskrém és piros arany, úgyhogy szóltunk is az ügyintéző nénik valamelyikének. Kutyákkal is végigszagoltatták a pakkjainkat, amire gondolom főleg azután volt szükség, hogy jóól felhívtuk rá a figyelmet :) de minden rendben ment. Minden csomagunk megérkezett, mindent sértetlenül kaptunk vissza, úgyhogy tényleg szuper volt, mindenkinek csak ajánlani tudjuk ;)