Abban megállapodtunk Zsoltival, hogy ha legközelebb utazunk, jobb időpont az átállásra ide vagy oda, de nem megyünk esti járattal. Már nagyon nagy szenvedés volt a szerdai nap, tiszta gyomorgörcs voltam, hogy mikor kell már elköszönni, ilyen szempontból sokkal jobb a reggeli indulás. (Eni, igazán mehettünk volna egyszerre :))
Na de kezdem az elején. Nagy izgalommal kezdtük el a pakolást 1 nappal indulás előtt :), csak pár pólót, meg a hajszárítómat kellett otthon hagynom. :( 2 nagy Samsonite bőröndöt adtunk fel, plusz még 2 db 70 literes turista hátizsákot is megtömtünk, ami mellé még jött a kis Samsonite-unk, a laptoptáska és a fényképezőgép, na meg az én kézitáskám. Az egy főre jutó pakkokban vertük az összes többi utast, sokan csodálkoztak is rajtunk, mikor a check-innél álltunk sorba, de hát nem akartunk mindenkinek dicsekedni, hogy állandó lakosokként utazunk be, úgyhogy mi fejenként 40 kg-ot vihetünk :)
Reggel a szokásossá vált gyomorgörccsel keltem..szorozva 2szer...minimum :) Még egy-két dolgot bepakoltunk, de már csak az utolsó simításokat hagytuk az utolsó napra. Délelőtt apumnak dolgoznia kellett, de 1-re hazajött, addig pedig anyummal elmentünk egy-két dolgot elintézni nekik (receptet felíratni, gyógyszertárba elmenni stb.), és meglátogattuk az egyik unokanővéremet, akit mióta megszületett Dorka lányuk nem is láttam, így a kicsit sem. Elvoltunk ott is vagy 1 órát, de jobb is volt így, mert ha otthon lettünk volna, szerintem egész nap sírtunk volna :) Megebédeltünk, majd felmentünk a nappaliba és ott beszélgettünk, apu, anyu és én. Jajj, nagyon lassan telt az idő, és nagyon rossz volt, hogy várnunk kellett a búcsú pillanatát. Aztán 3.40-kor megérkezett Attila, anyum unokatestvére, aki vitt bennünket a reptérre. Szépen elfértünk az autójában, semmi probléma nem volt, és a búcsú is viszonylag gördülékenyen ment. Persze azért sírás volt most is :) de nem annyi, mint tavaly. Igazából még most sem fogom fel, hogy 1 évig nem megyünk haza, de talán addig jó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése