Reggel 8-kor felkeltünk, be szerettem volna dobni a ruháinkat mosni, de rá kellett jönnünk, hogy nem működik a mosógép. Már épp elég indok volt arra, hogy ideges legyek, hiszen autó híján elvinni sem tudom sehova a szennyeseinket, illetve el tudjuk, csak a vasárnapi tömegközlekedéssel nem éppen a legegyszerűbben, na meg megint a tehetetlenséget és a kiszolgáltatottságot éreztük, de mikor meg akartuk nézni a neten, hogy hol vannak mosodák a közelben, ahova el tudnánk menni, a net sem működött. Már tegnapelőtt és tegnap este is nagyon lassú volt, de ma reggel sem akart egy oldalt sem betölteni, vagy csak nagyon-nagyon lassan.
Közben találtunk egy Mazdát, amit meg szerettünk volna nézni, de autó híján vasárnap szintén nagyon nehéz lett volna, emiatt is nagyon idegeskedtünk, majd megérkeztek Fayék, és mikor lassan adagolva elmondtuk nekik, hogy mi miatt vagyunk magunk alatt, azonnal felajánlották, hogy előbb menjünk el teázni, majd ők elvisznek megnézni az autót, majd kimossuk Helennél a ruháinkat és megszárítjuk a szárítógépben míg ebédelünk, sőt még el tudtunk menni autóval beásárolni is, így holnap nem kell a buszon cipelni az élelmiszereket, úgyhogy gondolhatjátok, hogy mennyire de mennyire hálásak voltunk nekik. Persze nagyon rosszul éreztük magunkat, hogy keresztül húztuk a számításaikat, mert bár hiába mondják, hogy nem terveztek semmit vasárnapra, akkor is biztos szívesebben pihentek volna egy kicsit, de persze azt is tudom, hogy mennyire szívesen segítenek nekünk, és ez hihetetlenül jól esik, és csak nagyon remélni tudom, hogy eljön majd az idő, amikor mindezt viszonozni is tudjuk nekik. Csilláék mondták a múlt héten, mikor vendégségben voltunk náluk, hogy próbáljuk meg elfogadni, még ha nehéz is, hogy most abban az időszakban vagyunk, mikor meg kell tanulnunk kapni, és hogy higgyük el, eljön majd az idő, mikor mi fogunk adni. Lehet, hogy nem ugyanannak az embernek, akitől kaptunk, de majd másnak. Hát bízom benne, hogy így lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése