hogy is történt

Ha jól emlékszem, 2 hete kedden Zsoltival a központban épp sushit ettünk munka után, mikor megcsörrent a telefonom. Persze térerő híján nem hallottam semmit, úgyhogy le is tettem. Aztán megcsörrent mégegyszer és akkor már úgy helyezkedtem, hogy halljam is, de mikor kiderült, hogy másnap kellene menni interjúra, sajnos nem tudtam igent mondani, mert akkor még nem tudtam, hogy ezt a mostani munkahelyünkön mennyire kezelik rugalmasan. 

Megegyeztünk, hogy másnap majd visszahív, és egyeztetünk egy időpontot. Persze nem hívott, kicsit csalódott voltam, de ebédidőben úgy döntöttem, felhívom őket és rákérdezek én. A munkatársnőjével beszéltem, aki azt mondta, hogy akivel beszéltem tegnap és aki egyben az illetékes, hazament, mert rosszul van, és hogy majd másnap hívnak. Persze másnap sem hívtak, úgyhogy megint telefonáltam, akkor már sikerült az illetékessel beszélnem és akkor lebeszéltünk egy időpontot péntekre.

Egy japán nővel, Erikoval volt az interjúm, ő az Office Manager és ő lesz elméletileg a közvetlen felettesem, bár reportolni az ő főnökének fogok. Tipikus interjú kérdéseket tett fel, meséljek magamról, hobbijaimról, mik az erősségeim, gyengeségeim, mi volt a legnehezebb munkahelyi helyzetem, és hogy oldottam meg, mik a rövid és hosszú távú terveim stbstb. Elég nagy hangsúlyt fektetett az elhivatottság fontosságára és hogy bizony ha nem tudom időben befejezni a feladataim, akkor túlórával is számolnom kell, amit nem fizetnek külön. Erre mi mást mondhat az ember lánya, mint hogy kemény kiképzést kaptam anno a L'Oréalnál, nem az a fajta vagyok, akinek 5-kor kiesik a toll a kezéből (naná hogy kiesne :)), az a fontos hogy a rámbízott feladat kifogástalanul el legyen végezve blabla. Az interjú végén körbevezetett a suliban, megmutatta a tantermeket, a közös étkezőt, a teraszt, ami egyenesen a King George Square-re néz, a konyhát stb. 

Éreztem, hogy jól sikerült az interjú, második körre bevallom őszintén, számítottam is. Múlt hét kedden jött el az ideje, és bár úgy volt, hogy akkor már az igazgatóval fogok találkozni, az Accounts and Administration Manager, tehát Eriko felettese, Trevor interjúztatott, aki pedig koreai. 

Ez már egy kicsit keményebb interjú volt, ugyanolyan kérdések, csak sokkal szigorúbb, formálisabb keretek között zajlott. Nagyon furcsálta, hogy ilyen háttérrel miért nem a marketingen belül keresek munkát, erre is ki kellett találnom valamit :) Na meg ekkor már a pénz is szóba került. Be kellett mutatnom a diplomámat, és egy részletes kivonatot is kért az összes tantárgyamról és a jegyeimről, de mondtam, hogy azzal nem tudok szolgálni, nekem automatikusan nem adtak, max kérni tudnék a sulimtól, de az bele telne egy kis időbe. Láttam rajta, hogy nem örült neki, ekkor egy kicsit el is bizonytalanodtam az interjú kimenetelét illetően. Egyébként azt még mindig furcsának tartom, hogy egy ilyen egyszerű pozícióhoz, miért kell bemutatnom a diplomámat, még a GlaxoSmithKline-nál sem kértek, sőt miért kérnek részletes kivonatot. Ő is többször hangsúlyozta a túlórát, gondoltam nem jó jel, de hát örülni kell minden lehetőségnek, úgyhogy nem húzom a szám :)

Azt mondták, péntekig válaszolnak, úgyhogy izgatottan teltek a napok. Csütörtökön fél3 körül, mikor máskor, mint amikor a mostani főnököm épp az asztalomnál állt, megcsörrent a telefonom, láttam, hogy a suliból hívnak, de ki kellett nyomnom. 2 percen belül kimentem a folyosóra és épp vissza akartam őket hívni, mikor ők hívtak megint, és Eriko megkért, hogy ha tudok, akkor 4-kor menjek be a suliba, mert az igazgató és egyben alapító is látni szeretne.

Szuper, gondoltam, egy probléma van, hogy épp aznap farmerben és sportcipőben voltam, mert hiába túrtam fel a bőröndöket előző nap, semmilyen más zárt cipőt a télieken és a sportcipőimen kívül nem találtam és hideg volt, vagy hát nekem legalábbis az volt, úgyhogy fel akartam öltözni rendesen. Azt mondta Eriko, hogy az nem probléma, csak menjek be, ha tudok. 

Szóltam a felettesemnek, 10 perccel 4 előtt jöttem el, 4-re épp oda is értem, az odatartó séta alatt pedig anyukámmal beszélgettem telefonon. Reménykedtem, hogy az interjú után hívhatom is a jó hírrel, de nem így történt.

10 perccel azután, hogy megérkeztem és leültem a folyosón a kanapéra, odajött hozzám egy 28 max 30 év körüli srác, a kinyomtatott önéletrajzommal együtt, hogy akkor menjünk be a meeting szobába. 

Bemutatkozott, elmondta, hogy ő az igazgató és egyben az alapító. Azt hittem, elnevetem magam. Ne értsétek félre, pusztán csak azért, mert már annyit meséltek róla az előző kettő interjún, és mindig úgy beszéltek róla, mintha legalább 50 éves lenne, erre idejön egy Zsoltival kb egyidős srác. :) Családi vállalkozás a suli egyébként, 2004 alapították az anyukájukkal és a nővérével.

Szimpatikus volt egyébként, és nagyon pörgős interjút hozott össze, megkockáztatom, hogy a 45 percben 50 kérdést szegezett nekem. Ha sokat beszéltem, leállított, ha keveset, mondtam, hogy még meséljek, soroljak stb. A végére teljesen kipurcantam, és nem tudtam megmondani, hogy tetszettem -e neki, vagy sem. Igy telt el a péntek, nem jelentkeztek, majd egész hétvégén ezen járt az agyunk, hiszen tudtuk, ha megkapom a munkát, akkor elkezdhetünk autót is nézni, és bár megfogadtam, hogy nem fogom őket még hétfőn hívni, már nagyon-nagyon vissza kellett fogjam magam. Azért volt nagy a bizonytalanság a visszaszólásuk időpontjával kapcsolatban, mert az interjú végén, mikor megkérdezte, hogy nekem van-e valami kérdésem, már semmit nem tudtam tőle kérdezni, mert mindent megkérdeztem Erikotól és Trevortól az előző interjúkon (ezt persze mondtam is neki), na meg nem sok időm volt felkészülni erre a 3-ikra, lévén a kezdete előtt 10 perccel még dolgoztam, de persze ezt a kifogásomat nem mondtam neki, úgyhogy nem tudtam mit kérdezni tőle. Azt pedig, hogy mikor várható döntés így ezek után nem mertem megkérdezni :)

De tegnap, ahogy már írtam is, fél6-kor hívott Eriko (épp a Queen streeten sétáltunk munka után), hogy akkor ő nemsokára átküldené a dokumentumokat. Nagy vigyor a fejemen, Zsolti engem látva szintén elnevette magát, és kérdeztem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy felvettek? És mondta, hogy igen, és akkor gratulál :) Hát még mindig csuda jó érzés visszagondolni is rá :)

Feladataimról majd folymatában úgyis írni fogok, remélem hasonlóan pozitív hangvétellel :), úgyhogy most azzal nem traktállak benneteket.