munkáról utoljára :)

Mindig gondban vagyok, hogy milyen címet adjak a posztjaimnak, de azt hiszem, még sosem nyúltam annyira mellé, mint a legutóbbi postomnál, ahol röviden a napjainkról, hosszabban az elsősegély tanfolyamról szerettem volna írni, a végén pedig előbbiről pár sort írtam, utóbbit épp hogy csak megemlítettem és végig a munkahelyemről panaszkodtam :) Nem is akarlak vele untatni benneteket, deeee (vagy mégis?? :)) röviden updatellek benneteket. De csak az olvassa, akit nem untat halálra :)

Szóval a pénteki kiakadásom után gondoltam, hétfőn maradok otthon, meg is lepődtem, milyen gyorsan telt a nap, biztos ez volt a büntetésem :). Másnap rákérdezett a főnököm, hogy mit mondott az orvos, mi volt a bajom, én meg bekamuztam, hogy a stressz. (Azaz ez igaz, mert minden reggel gyomorgörccsel mentem be, és akkora gyulladt pattanások jöttek ki a múlt héten a nyakamon, hogy nem győzöm kezelni őket, de szerencsére más fizikai tüneteim nincsenek). Ja amúgy orvoshoz sem mentem el, Ausztráliában, csakúgy mint Angliában 2 napot otthon maradhatsz orvosi igazolás nélkül. Szóval kedden mielőtt hazamentem volna Eriko odaszólt nekem, hogy holnap együtt tudnánk-e ebédelni. Na gondolhatjátok, végig stresszeltem, hogy biztos ki fog rúgni stb.

Eljött az ebédidő másnap, és csak cseverésztünk, majd én tértem rá a munkatémára, mire elmondta, hogy mennyire meg van elégedve velem, sőt mindenkitől csak pozitív visszajelzéseket kap rólam, a diákok is mennyire szeretnek stb. Az ebéd viszonylag kellemesen telt, és rá kellett jöjjek, szimplán nem tudok együtt dolgozni az ázsiaiakkal, vagy legalábbis ezzel a nővel. (Mint később kipuhatoltam a Tanulmányi Igazgatótól, neki is sokszor nagyon nehéz, még most is, pedig ő már madnem 2 éve itt dolgozik.) Az ebéd alatt olyan dolgokat mesélt magáról és az életéről és az élet dolgaihoz való hozzáállásáról a főnököm, hogy nem vagyok abban biztos, ez amit érzek és ami nem jó, szimplán kultúrális különbség, szerintem ez a nő teljesen flúgos. De ok, akkor vettem 3 nagy levegőt, és megpróbálom a bunkóságát ezentúl ennek betudni, meglátjuk mennyi sikerrel tudok higgadt maradni majd ezután.

Csütörtökön nem jött be dolgozni, mert jöttek hozzájuk az ügynökségtől megnézni a lakásukat, de ezt csak szerdán délután mondta nekem, majd csütörtökön délben Erin munkatársnőm fáradtságra hivatkozva hazament (a nagy főnöktől is ezzel az ürüggyel kérte el magát, aki annyit mondott, hogy ha nekem nem probléma, akkor menjen.). Na most erre mit tudtam volna mondani? Meg egyébként sem segít semmit, csak fújtat mellettem, hogy milyen sok munkája van, közben meg facebookozik egész nap (de komolyan, és ezt mindenki tudja, mégsem csinálnak vele semmit, valamit nagyon tudhat a csaj), úgyhogy bíztattam, hogy menjen csak haza. És milyen érdekes, gond nélkül végeztem a nagyja munkámmal csütörtökön egyedül, úgy hogy egyedül kezeltem a telefont, egyedül voltam a diákokra stb. (Ja, Erin este facebookra felpakolt egy képet, hogy elment a barátnőjével moziba este az Ice Age 4-re. Gratulálok, de persze miért ne tegye, ha ezt sem teszi senki szóvá neki.)

Pénteken megjött a főnököm, egész nap dili volt bent, de megpróbáltam kezelni, viszont megint 7.20-tól voltam bent 5.20-ig, úgy hogy a fél órás ebédszünetemet leszámítva végig dolgoztam mint egy marha, és estére annyira fáradt voltam, hogy már el is pityeredtem magam. (persze csak az autóba, nem a munkahelyemen)

Sokat agyalok, hogy mikor nem lenne ennyire fárasztó ez a munka, de tényleg annyi munkánk van (legalábbis nekem), hogy ha egész nap csak a papírmunkával foglalkoznék is bent lennék 5-ig, nem még hogy így, hogy diákok állandóan jönnek, ezt nyomtassak, azt nyomtassak, nézzem meg a hiányzásokat, adjak igazolást, hosszabbítsam meg a tanulmányaikat, rövidítsem le a tanulmányaikat, foglaljak teszt időpontot stbstb. Szóval erre a munkára tényleg 2 ember kellene, egy aki ad admin munkát végzi, egy pedig aki a diákokat szolgálja ki. Bármennyire is szeretem őket, mert tényleg pár kivétellel mindegyik nagyon aranyos és kedves, ez túl sok. (Ezt a főnököm is tudja egyébként).

Aztán vannak olyan esetek, amikor egy diák rám haragszik meg, mert bár én mindent megteszek azért, hogy időben tudjon osztályt váltani, 2szer hívtam ki az osztályból, amit nem is szabadna, de nem akartam kicsúszni az időből, amiért a gold costi suli valamit elrontott az ügyében, a tanulmányis nem írta alá a papírját, de mivel én ülök a recepción, nekem kell elmondanom a rossz hírt, és nekem tesz panaszt, hogy itt milyen rossz a student service stb. Holott nekem az egészhez semmi közöm nem volt, még mielőtt bejött volna a suliba, bár el voltam havazva, de direkt beszéltem az esetéről az Eriko főnökével, hogy mit tudnánk tenni, mert nagyon csalódott lesz, erre az volt a válasz, hogy mondjam azt, neki, mármint a diáknak is jobb lesz, ha később kezd az osztályban. Na gondolhatjátok, hogy mennyire értek ezzel egyet, de ott állt a hátam mögött, így ezt kellett mndanom, a diák meg épp erre akadt ki, hogy ne mi mondjuk meg, hogy neki mi a jobb. És én teljesen egyet is értek vele, főleg azok után, hogy ő is több mint 10.000 dollárt kifizetett a sulinak. Aztán másnap megállítottam és elnézést kért, én meg ott szabadkoztam, hogy ne kérjen elnézést, csak tudatni akartam, hogy sajnos nem rajtam múlt, és ha tudok neki bármiben segíteni, szóljon.

Ezt a munkát sajnos nem lehet ekkora lelkiismerettel végezni, mint az enyém :) nem dícsérni akarom magam, de komolyan. Ezek az esetek nagyon érzékenyen érintenek.

No mindegy :) Szóval a lényeg, hogy megpróbálom lazábban venni ezek után, meglátjuk, mire viszem :)