napjaink + elsősegély tanfolyam

Hát remélem ennél hidegebbek már nem nagyon lesznek, mert reggelente bizony már elég nehézkesen kelünk ki az ágyból, nehéz elindulni otthonról. Mikor reggel 6.20-kor autóba ülök van hogy 9 fokot mutat a hőmérő, és bizony már a meleg sálamat is néha a nyakam köré tekerem. Zoli, Szilvi (a friss házasok, akiknek ezúton is gratulálunk :)), hozzatok magatokkal nyugodtan melegebb kabátot, reggel szükség van rá, max majd bent hagyjátok a kocsiban.

Itt egyébként is mindig hurcolni kell az embernek valamit, legalábbis nekem nyáron egy kardigánt, mert ha kint 30 fok van, tuti, hogy az irodát, bevásárlóközpontokat, boltokat 20 fokra hűtik, télen meg ugye a reggelek hidegek, napközben viszont tényleg nincs szükség a melegebb ruhadarabokra.

Ennyit a télről :)

Csütörtökön elsősegély tanfolyamon voltam, és még ha fárasztó is volt, mert a tréner minden szavát faltam reggel 9től 5-ig 40 perces szünettel, végre jókedvűen értem haza. Igen, ebből kiderülhet, hogy a többi napon eléggé el vagyok keseredve - a munkámat úgy ahogy van útálom, azaz pontosabban a főnökömet. A munkával nem is lenne bajom egyébként, a diákok aranyosak, ok, vannak problémásak, de megtanultam kezelni őket, viszont persze még mindig vannak kérdéseim, de akárhányszor segítséget kérek a főnökömtől, aminek normálisnak kellene lennie, mert még ha megfelelő tréninget is kaptam volna, hogy ha megfelelő customer service-t akarsz nyújtani, fejlődni akarsz, és folyamatosan újabb és újabb kérdésekkel bombáznak a diákok, akkor kénytelen vagy kérdezni, de neeeem. Ő ezt hiányosságképp fogja fel, és minden egyes alkalommal, mikor kérdezek tőle valamit (ami egy kérdés, és kb. fél percébe telne válaszolni), idiótábbnál idiótább képeket vág, direkt értetlenkedik, tudomásomra hozza, hogy nem érti, hogy én mit nem értek ezen (ilyenkor mondom el neki, hogy mivel ilyen esettel nem találkoztam azelőtt, és a tréningem során sem világosíttott fel róla senki, így nem tudhatom), és folyamatosan bunkó velem. 

Tudni kell, hogy Erin, a lány, aki azelőtt az én pozimban volt, továbbra is helyettesítene engem a szerződése szerint, tehát pl. most, hogy a suli elküldött elsősegély tanfolyamra (amiért ismétlem, nagyon hálás vagyok, mert tényleg szuper, szuper volt és mindenkinek legalább 1szer részt kellene vennie egy ilyenen), csütörtökön egész nap az én csütörtöki munkámat kellett volna csinálnia (ő úgyis egész nap csak facebookozik, de komolyan, ezen kívül max 3 telefont ha megejt egy nap sokat mondok, és ezért még több fizetést is kap, mint én), de 5 órakor kaptam üzenetet Erikotól, a "kedves" japán főnökömtől, hogy ne haragudjak, de Erin nem csinálta meg a munkámat, és neki ezt csak 3.45kor mondta el, így nekem kell majd megcsinálnom pénteken. Ami azért vicces, mert a csütörtöki nap abból áll, hogy tanárok után szaladgálok minden szabad percemben, hogy a hiányzó jegyeket megszerezzem a végzős diákok lapjairól, ha pedig végre meg vannak, akkor bevigyem a rendszerbe azokat és azok alapján kinyomtassam a bizonyítványaikat, de ugye legtöbbször a diákok 3-4 különféle tanfolyamon vesznek részt, így az átlag 22-25 végzős bizonyítványt szorozzátok be mondjuk 3-mal. Na gondolhatjátok, hogy elkapott az idegbaj, hogy mi az, hogy nem csinálta meg a csütörtöki munkát a lány, mikor nonsense, hogy én azt úgy csináljam meg pénteken, hogy mellette még a pénteki feladatokat kell ellátni, ráadásul reggel 8tól jönnek a végzős diákok folyamatosan a bizonyítványaikért, értékelő lapot kell velük kitölteni, egyenként elbeszélgetni velük, mi tetszett, mi nem tetszett a suliban, reportokat gyártani stb. Mive Erin és maga Eriko azóta is rendszeresen jelentenek beteget, gondoltam, én is így teszek, és szívjanak csak ők nyugodtan pénteken, ne hogy már megint én dolgozzak helyettük, mint egy marha, ahogy mindig is teszem. Igenám, csakhogy vagyok olyan hülye, hogy elkezdtem parázni, mi van ha emiatt kirúgnak (nem is értem saját magam), úgyhogy bementem pénteken, de azzal a gondolattal, hogy majd 12-kor szépen eljövök azzal, hogy nem érzem jól magam. Hogy ennek alapot teremtsek, éjjel 2-kor felkeltettem magam :), és küldtem egy smst Erikonak, hogy rosszul vagyok, hányok stb, és hogy reggel nem valószínű, hogy nyitni tudom a sulit, készüljön úgy, hogy 8.30 helyett, ahogy ő jár dolgozni, érjen be 7.45-re, ahogy én. Aztán reggel 6kor írtam neki egy újabb smst, hogy jobban érzem magam, úgyhogy nem kell aggódnia a nyitás miatt, bemegyek. 7.20-ra mint utóbbi hetekben minden nap, be is értem, neki is álltam a csütörtöki munkának, mint a veszett őrült dolgoztam, közben megérkezett a szokásos időben Eriko is, elmentek kávéért Erinnel!!!, közben tudni kell, hogy direkt nem tettem magamra pirosítót, kevesebbet mosolyogtam, mint szoktam, úgyhogy folyamatosan kérdezgette mindenki tőlem, hogy minden ok-e, betegnek nézek ki, de nem, Eriko rá sem kérdezett. 12-kor, mikor végeztem a csütörtöki munkával (persze úgy, hogy egy korty vizet nem volt időm inni, se pisilni, kb. még pislogni sem tudtam), odamentem hozzá, és mondtam, hogy nem érzem jól magam, és miután lefutattam egy reportot, szeretnék hazamenni. Erre az volt a válasz, hogy ha majd befejezem, ezt meg ezt meg ezt, meg ezt, akkor, TALÁN majd akkor, hazamehetek. Azt hittem elpattan az agyam. Erin amelett, hogy otthonról jelent beteget, rendszeresen hazamegy olyan ürügyekkel, mint fáj a feje, családi gondjai vannak stb., tőle ilyet soha nem kér, persze hova gondolok, nem kérhetne, mivel, egyébként sem dolgozik semmit a lány. No mindegy, Eriko ezzel elment ebédelni, 1 után jött vissza, én meg szépen ott maradtam, és 14.30-ig szünet nélkül megint dolgoztam mint egy marha, befejeztem a legfontosabb dolgokat, és akkor mondtam, hogy én hazamegyek. Mire megkérdezte megint tök bunkón, hogy megcsináltam -e azokat a dolgokat, amiket mondott, mondtam, hogy igen, erre meglepődött, és mondta, hogy jó, akkor menjek.

Egyre több ember mondja, miután elárulom, hogy japán a nő, hogy egy percig nem csodálkoznak, hogy rühellem, mert japán főnökkel eddig senkinek sem volt jó tapasztalata. Félre ne értsetek, nem vagyok és nem is leszek rasszista, de hogy egy kicsit elvette a kedvemet a vele való együttdolgozás az ázsiaiaktól, az biztos. Na meg dolgozik még ott egy-két koreai is, akinek a stílusával elég nagy problémák vannak...

Mivel mégegyszer sem energiám, sem képem nem lenne eljátszani a beteget, pedig nyugodtan megtehetném azok után, hogy ők mennyit "betegeskednek" és ha bent is vannak, mennyit dolgoznak, ezért így, hogy pénteken csak 2 órával jöttem el korábban, mint a szerződésben foglalt munkaidőm, úgy döntöttem, hogy holnap maradok otthon. Tényleg szívjanak csak ők, legalább megtapasztalják milyen az, ha nem vagyok ott, és nem csinálok meg mindent helyettük. Persze tudom, magammal tolok ki, mert a munka nagyja része úgyis megmarad majd keddre, de mindegy, legalább csak 4szer kell bemennem a héten dolgozni.

A hétvégénk egyébként jól telt, pénteken Csillához és Tamáshoz voltunk hivatalosak vacsira. Mivel sütni már nem volt időm semmit, ezért vettünk egy fél sajttortát és egy fél répatortát a Cheesecake shopban, azzal állítottunk be hozzájuk, majd szombat délelőtt takarítottunk, eljöttek Józsiék hozzánk és elmentünk ebédelni, majd visszajöttünk hozzánk és tortáztunk, teáztunk, dumcsiztunk 7-ig. Ma pedig Dominichoz mentünk el, visszavittük a kulcsukat, mert mióta eljöttünk tőlük márciusban, nálunk volt :), utána vásárolgattunk (élelmiszereket), na meg beszereztem egy nehezéket a lábamra, amivel el akarok kezdeni most már tényleg!!!! :) tornázni, hogy jövő ilyenkor jó formában legyek :)