A héten, egészen pontosan október 4-én lesz épp fél éve, hogy elkezdtem a suliban dolgozni.
Hát nem gondoltam volna, hogy eddig nem találok mást, és azt sem, hogy ha mégsem, akkor is kibírom. :)
Persze friss emigránsnak sok választási lehetősége nincs :)
A munkámat még mindig nagyon nem szeretem, mert rettentően buta emberekkel kell együtt dolgoznom, semmi segítségem nincs, és annyit dolgozok mint egy marha. Erről többet nem is szeretnék irni.
Ja, Gabi bejegyzése kapcsán talán annyit mégis, ha már ő is megemlítette a szakszervezetet, hogy a munkatársnőm, aki 7 hétig nem jött dolgozni, mert otthon füvezett a barátjával, és bulikba járt, amikről készült fotókat sokszor még a facebookra is kitette, még mindig nem tudott orvosi igazolásokat hozni, és bár kérik tőle (majdnem mindennap órákat meetingelnek a főnökömmel és a General Manager-rel, aminek megint csak az az eredménye, hogy annyi segítségem sincs, hogy ha 3 telefon csörög egyszerre és 5 diákot kell kiszolgálnom, akkor legaláb az egyiket a főnököm megcsinálja), de határidőt sosem kap rá, illetve most múlt hétig kapott valamilyet, amire Erin munkatársnőm előhozakodott azzal, hogy a tüdőgyulladás, hasmenés, szédülés, depresszió után, ami ugye mind 7 hétre "ágynak döntötte", most mentális zavarai vannak, de ez túl személyes jellegű, így nem fog erről sem orvosi igazolást hozni, sem beszámolni róla. És hogy hogy jön a képbe a szakszervezet. Az egyik tanárunk, Mark, nem csak hogy szakszervezeti tag, de Junior Leader, és Erin egyik legjobb barátja.
Anno, mielőtt még én idejöttem volna, többek között együtt bújták a munkajogi portálokat a főnökünk előtt, hogy az lássa, ha kell, Erin lépéseket fog tenni, mert nem normálisak azok a körülmények, amilyenekben dolgozunk, ilyen leterheltség alatt. Ilyen szempontból egyet is értek vele, de erre nem az a megoldás, hogy ő teljesen kivonja magát a munka alól, hogy nekem még több munkám legyen, hanem csapatjátékosoknak kellene lennünk. A lényeg, Mark mindig súg neki a háttérből, hogy miket mondjon, hozza fel a szakszervezetet, mert attól minden munkáltató megijed, és így hozzá sem mernek nyúlni Erinhez, arról nem is beszélve, hogy hogy küldhetnék őt el, ha "depressziós" vagy "mentális zavarai" vannak, amiről persze nincs papírja, de a suli nem mer kockáztatni, mert nagyon nagy pert tudnának a nyakukba varni, ha igaz lenne, hogy a munkakörülmények miatt lett beteg, és azért elég sok szabálytalanság van a suliban (nem csak ebben, hanem az összes többiben is persze).
Csak hogy egy-két példát hozzak fel.
A wc-k sokszor borzalmasabb állapotban vannak, mint egy 1 hónapja nem takarított nyilvános wc. Az egyik diáklány írásban tett panaszt, amit persze ki kellett vizsgálnunk. Én rákérdeztem a főnökömnél, hogy hogy lehet, hogy miután elméletileg kitakarítják a wc-t a takarítók ebédszünetben, azok mégis koszosak maradnak. Erre azt a választ kaptam, hogy a 7 emeletes épületben amiben az első emelet a miénk, mindenki más külön fizeti a takarító szolgálatot, de nekünk erre nincs büdzsénk, ezért amikor jön a takarítószolgálat, nekünk csak wc papírokat hoznak. Nekem leesett az állam. Mink nincs? Büdzsénk?? Ne röhögtessenek már. Egy hét kurzus 250-360 dollár között mozog, attól függ milyen nemzetiségű a diák, jelen pillanatban 320 diákunk van, es a 85%-a minimum 30 hétre foglalt kurzust. Ezreket hagynak itt a suliban, Erin révén semmi érdekes délutáni programban nincs részük és még annyit sem kapnak, hogy tiszta, vagy legalábbis elfogadható legyen a wc.
De ugyanez van a nyomtatóval is, amiről szerintem már beszámoltam korábban. Az egész suliban 1 színes nyomtató van, naponta legalább 3 emailt kapok a tanároktól 6 csatolmánnyal, hogy egyikből 5 példányt nyomtassak két oldalasan, másikból 10-et emígy, nekem ilyenekre se időm sincs, se nem is az én dolgom lenne, szóvá tettem, de nem hogy nem vettek a tanároknak, hanem mikor elromlott a színes nyomtatónk, mi sem kaphattunk újat, megint csak azzal magyarázva, nincs büdzsénk. Azóta már azért tudok rajta legalább okleveleket nyomtatni a végzősöknek, igaz, mindegyiknek a jobb oldalán egy sávban folt van. De ez senkit sem zavar... szóval no comment :)
Ah, már megint elragadtattam magam :)
A lényeg, a héten lesz 6 hónapja hogy itt vagyok, 6 hónap ausztrál tapasztalat, na meg még 1 hónap előtte a governmentben. Azért hálás vagyok ám, hogy van egy munkám, még ha olyan is amilyen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése