felmondás

Bár én is a határán voltam hogy felmondjak - és ezt nem féltem kinyilatkoztatni mindenkinek, de nem, nem én mondtam fel, hanem Erin végre.
Mivel időközben a gold coasti campus Activities Coordinator-a is elment - visszautazott Franicaországba, plusz az ottani Accommodation Coordinator is felmondott, és még egyelőre Michaela helyére sem vettek fel senkit, 4 embert keresnek - azaz keresnének összesen, hogy betöltsék az üres pozikat, de most néztem meg a seek-et, és még fel sem tették a hirdetést. Ezen felbuzdulva, gyorsan kipostoltam a Brisbane-i magyarok fórumára, hátha valakit érdekel. Inkább magyart vegyenek fel, mint ismét egy ázsiait, akivel ugyanúgy nem lehet majd együtt dolgozni, mint a jelenlegi munkatársaimmal. Már bocsánat, nem szabadna általánosítanom, hiszen May, a marketing adminisztrátor koreai létére nagyon aranyos és kedves, de sajnos az összes többivel nagyon nagy problémák vannak, és nem csak szerintem, így most már egy kicsit megnyugodtam, hogy nem bennem van a hiba. Hogy ezt honnan tudom?
Mert kedden leültem beszélni a tanulmányi igazgatóval, elmondtam neki mindent, ami a szívemet nyomja, teljesen egyetértett, és javasolta ő is, hogy ezeket minél előbb mondjam el a general managernek is, vele szerdán beszéltem, Erikoval csütörtökön. Mielőtt még arra gondolnátok, nincs is akkor olyan sok munkám, ha ilyenekre van időm - nincs, éppen ez mutatja, hogy mennyire nincs, ugyanis minden nap épp annyit kellett túlóráznom, amennyi meetingelésekkel töltöttem. Ez szerintem elég szomorú, és sok mindent elárul.

Tegnap nem sok mindent csináltunk, mert az idő nem volt a legjobb, 6-ra mentünk BBQ-zni Michaeláékhoz, de zuhogott az eső, így végül bent sütöttük meg a sütnivalót :), ma pedig bográcsozni megyünk egy másik családhoz, de elég erős szél fúj és hol esik, hol nem, úgyhogy nem tudom mi lesz belőle.

A héten csak 4 napot megyek dolgozni, már csak 4-szer kell felkelnem 5.30-kor, visszaszámolok :)
Péntekre ugyanis szabit vettem ki, aznap költözünk. Az még kérdés, hogy beférünk-e majd az autóba, az én véleményem szerint kétszer kell majd fordulnunk, de Zsolti szerint rendben leszünk. Na majd meglátjuk.

Összehasonlítottam az idei blogbejegyzések számát a tavalyival és hát eléggé el vagyok maradva - de nyugi, nem kell félni, nem fogok többet irni, így is tudom, hogy halálra untatlak már benneteket :) :)