telnek a napok

Igazábol nem sok újdonság történik velünk, így nem tudom, mit mesélhetnék.
A múlt hétvégére már nem is nagyon emlékszem, csak azt tudom, hogy gyorsan eltelt. :)

Ja, annyi megmaradt, hogy készítettünk gulyáslevest és nagyon finom lett. Zsolti mostanában sokat főz, igyekszünk előre megvenni az alapanyagokat, hogy ne akkor keljen elkezdeni főznünk, mikor én hazaérek, és komolyan, meglepően finom dolgok fogadnak. :) Igyekszem őket lefotózni, majd feltöltöm őket egyszer.

A héten voltak érdekes dolgok a suliban, Eriko es Erin összekaptak egy meetingen, de már előtte is volt szóváltás, és Eriko persze most is bunkó volt mindig, és egyszer csak azon kapom magam, hogy nekem szegezi a kérdést, szerintem megtámadta -e Erint. Mondtam, hogy nem támadta meg, de tény és való, hogy nem beszélt vele szépen. (már akkor tudtam, hogy ennek majd még lesz következménye, hogy merek ugyebár én ilyet mondani, de komolyan, már betelt a pohár, elegem van állandóan az ő bunkó fejét nézni, és azt hallgatni, ahogy másokkal vagy éppen velem minősíthetetlen stílusban beszél.) Persze May, a koreai marketing asszisztens, aki egyébként aranyos lány, csak még nem tudom, mennyire őszinte, de annak tűnik, szóval ő kitért a válasz alól, azt mondta, nem hallotta a szóváltást, épp emailt irt és arra koncentrált. Megértem, normális esetben én is kívülmaradtam volna, de ez most már más tészta kezd lenni. Mindenesetre semmiképp nem állt jogában, tőlem, mint aki közvetlen beosztottja vagyok, ilyet kérdezni, ilyen helyzetbe hozni....

Aztán pénteken volt egy nagy meeting, persze én a napok 90%-ban teljesen egyedül viszem a recepciót, így egyben vagyok recepciós, student services officer, office manager, academic assistant, marketinges, accomodation coordinator, de persze szerintük én bírom, úgyhogy megtehetik.

A múlt héten 2szer ültem le beszélni az új general manager-rel, persze mind a kétszer megkaptam a magamét érte Erikotól, és nagyon sok szabálytalanságra hivtam fel a figyelmet, na meg olyan dolgokra, amik egyáltalán nem működnek hatékonyan a suliban. Én nem tudom, mikről szólnak a napi 2-3 órás meetingjeik, plusz az adhoc meetingek, de eszméletlen, hogy 5 hét után nekem kell felnyitni a nő szemét, ezeket a dolgokat eddig senki nem mondta neki. És nem a magam munkájáról beszélek, hanem az osztályok közötti együttműködésről, ami mindenkit érint.
No comment, teljesen fogyatékosokkal vagyok körülvéve, és higgyétek el, nem az önbizalom mondatja velem.

Közben Erint ki akarják rúgni, de tegnap reggel felhívott és azt mondta, holnap fel fog mondani. Hát kiváncsi vagyok... na de megint elkanyarodtam :)

Tegnap reggel Fay-jel és a családjával reggeliztünk, 10-re kellett a Coffee Club-ba érnünk, akkor már ott volt Fay és a testvére Nicki és az ő férje Mike Perthből. Nagyon aranyosak voltak, velük most találkoztunk először, de annyi fotót láttunk és annyi storyt hallottunk már róluk, hogy olyan volt, mintha már régóta ismernénk egymást. Persze ők is maguktól mondták, akármikor Perthben járunk, tudjuk, van hol aludnunk. Kedvesek. Ott volt még Claire és Ian, na meg az anyuka, Helen.
Olyan 12.30 körül indultunk el, elmentünk Carindale-be a bevásárlóközpontban mert ott még nem voltunk, és kellett vennem egy-két dolgot a suliba, mert beköszöntöttek a melegek, és nem volt ídőjárás által megkívánt cipőm (ebből 2őt sikerült találnom), plusz még anno Montville-ben vettem egy szoknyát, de nem volt hozzá illő pólóm, úgyhogy vettem kettőt, na meg becsúszott egy ruha és egy nyaklánc is.
Mivel minden le volt árazva, ezért az összesért fizettem 110 dollárt, szerintem az nem is rossz. :) Mondom ezt azok után, hogy addig amíg Zsolti utána nem számoltatta velem, teljesen kész voltam a lelkiismeretfurdolástól, hogy ennyi mindent vettem magamnak. De tényleg költséghatékony voltam :)

Ezzel kb el is ment a napunk, úgy volt, hogy elmegyünk még Michaeláékhoz BBQ-zni, de már nem maradt rá energiánk.
Ma reggel elmentünk futni. Hát nem mondom, hogy a legjobb döntés volt... Már reggel 8-kor 30 fok volt, folyott rólunk a víz. Aztán takarítottunk, mostunk, elmentünk élelmiszert venni, plusz Zsoltinak tegnap láttunk rövidgatyákat, de tegnap még nem adta be a derekát, ma ellenben igen, úgyhogy elmentünk egy közeli boltba megvenni neki őket, hazajöttünk és csináltunk egy kis zsírszalonnás kenyérkét, újhagymával és paradicsommal. Nyammmm. nagyon jól esett, már nem is emlékszünk mikor ettünk utoljára zsírszalonnát, itt nem lehet akárhol venni, de a bevásárlókörútunk alkalmával mázlink volt :)

Most pihegünk egy kicsit, aztán kezdődnek a skype session-ök :)

Közben csak egy kis emlékeztető, hogy már több mint 8 hónapja útrakeltünk, számunkra is hihetetlen.
Zsolti a 3-ik hetét kezdi meg a munkakeresésben, én pedig pénteken írtam egy magyar lánynak, aki facebookon tett fel egy hirdetést, hogy a kávézó, ahol dolgozik vesz fel embereket, megkérdezni, merre van és még aktuális e a hirdetés, mert hogy én nagyon váltani szeretnék, és komolyan már ott tartok, hogy mindegy hogy mi, csak el innen. Erre visszaírt, hogy ha ilyen jó munkám van, akkor ne akarjak váltani. Vicces volt olvasni, de persze tudom, így a részleteket nem ismerve, sokan megirigyelnék a munkámat.

Mindenkinek szép vasárnapot!!!