Első megállónk Byron Bay volt, ez már NSW-ben van, nagyjából 170 km-re Brisbane-től. Igazi kis nyaraló város, az utcákon sétálva még a Balaton is eszembe jutott :) Bár nincs messze tőlünk, de nem jártunk még ott sosem, úgyhogy kimentünk a partra, volt pár szörfös, akit nem riasztott vissza az eső sem, Zsolti is belement térdig a vízbe és onnan próbálta fotózni őket, és persze én is tettem pár kísérletet, hogy mélyebbre merészkedjek, de nekem túl hideg volt. (Persze még mindig volt vagy 26 fok, csak a víz mellett jobban fújt a szél). Volt nálunk esernyő is, amit persze nem akartunk használni, viccesen néztünk volna ki a tengerparton esernyővel, de azért a kezünkben tartottuk egy nagyobb zuhancs esetére.Ahogy sétálgattunk az utcákon, találtunk egy szimpatikus éttermet, persze akkor még mindig csak 9 óra volt, de gondoltuk bemegyünk, iszunk egy teát, hogy átmelegedjünk, és egy kis koffeint is nyerjünk a hosszú úthoz (hiszen mi nem kávézunk), na meg rendeltünk egy nagy angol reggeli tálat, rajta tojással, gombával, kolbásszal - nem mondom, hogy ha nagyon éhesek lettünk volna, nem tudtunk volna megenni fejenként egy tányérral, de így hogy előtte már lecsusszant pár szelet mákos bejgli épp elég volt kettőnknek.
Ezután jó sokáig mentünk hosszabb megálló nélkül, de 1.5-2 óránként megmegálltunk pisilni, nyújtózkodni, cserélni - felváltva vezettünk, de Zsolti mindkét irányban 150 km-rrel többet vállalt.Útközben szinte 10 km-ként vannak kint táblák, amik arra figyelmeztetnek, ha fáradt vagy és fel kell frissülnöd, állj meg, sok ilyen helyen ingyen kávét, teát, és mint utólag kiderült forró csokit is adnak. Önkéntesek dolgoznak ezekben a kis bódékban, de van egy persely, amikben adományokat elfogadnak.
A 920 km-ből, azt mondanám, hogy csak 300 km autópálya, vagy olyan szerű, a többi otthoni mércével 1. osztályú főút. Az autópályán és ezeken a főutakon is 110 km/h a maximálisan megengedhető sebesség, de ezeket külön táblák jelzik, ha nincs tábla, akkor csak 100. Így azért hosszabb ideig tartott 920 km-t levezetni, gondolhatjátok :), de nagyon tetszett, hogy az emberek többsége betartja a sebesség korlátozást.
Mikor hallottam, hogy nem autópályán fogunk menni, hanem egy főúton (Pacific Highway), kicsit megijedtem, otthon az 1-es útat sem szeretem, állandóan előznek, nagyon oda kell figyelni, de itt ezt nagyon okosan megoldották, kb 7 km-enként 2 km-es szakaszra kiszélesedik 3 sávra az út, így egyszer az egyik irányban, egyszer a másik irányban nyílik lehetősége az autósoknak előzni, és közben nem kockáztatnak. A 920 km alatt nem volt arra példa, hogy 2 sávban előzött volna minket valaki, vagy mi előztünk volna mást. Olyan volt, hogy nagyon türelmetlenek voltunk, mert a megengedett 100 km/h helyett előttünk egy srác 80-nal tötymörgött, de mindig kint van a tábla, hogy hány km múlva lesz ilyen előző sáv és ezt mindenki szépen meg is várja, így a srác mögött feltorlódott autók mindegyike velünk egyidőben előzte őt ki, aki pedig bent ragadt, mert vége lett a sávnak, megvárta a következő alkalmat.Coffs Harbournál is meg szerettünk volna állni, mondták, hogy milyen szép a partja (kb 400 km-re volt Brisbane-től már, tehát majdnem félúton), be is irtuk a GPS-be, mert a masina mindig egy másik útvonalon, nem a part menti szakaszon akart vinni, de a város elején túl zsúfoltak voltak a parkolók és aztán addig-addig mentem, míg kiértünk a városból. :)
A következő nagyobb megállónk Port Macquarie volt, amiről megint csak sokat hallottunk, hogy milyen szép kikötőváros, hát lehet hogy mi voltunk pechesek, de mivel zuhogott az eső nem sok mindent láttunk, amit igen, az meg semmi extra nem volt. A partról bementünk a városba (kb 5 percekről beszélek ilyenkor :)), beültünk egy étterembe, megvacsiztunk, és indultunk tovább.
Útközben egyébként megszámlálhatatlanul sok tehenet, lovat, kecskét láttunk, de hál istennek kengurut nem - vagyis hát már csak elütve, de abból volt egy pár :(Mint az őzekkel, a kengurukkal is pirkadatkor és sötédéskor kell vigyázni, én, a paragép :) 6 óra után már megfeszülve bámultam az út szélét, és mikor én vezettem (olyan 8 körül), és épp arról beszéltem Zsoltinak, hogy ha lát egy kengurut, akkor ne azt mondja, hogy VIGYÁZZ, hanem hogy NE IJEDJ MEG, DE... :), mert különben tuti félrerántom a kormányt, szóval mikor épp erről beszéltem, egy meglehetősen méretes bogárka szált neki a szélvédőnknek, és én annyira megijedtem, hogy komolyan azt hittem, összepisilem magam, teljesen belezsibbadt a kezem is, úgyhogy megállapodtunk, hogy nekem mára ennyi volt a vezetés :), 3 km-rel később meg is álltunk egy pihenőben és Zsolti átvette a volánt.
Ezután abban is egyetértettünk, hogy felesleges rohannunk, bár volt még hátra 260 km, de gondoltuk reggel simán levezetjük, nekiálltunk hát szimpatikus parkolót keresni, hogy aztán az autóban aludhassunk. Megálltunk vagy 6-ban, közben persze pörögtek a kilométerek :), egyik azért nem volt jó, mert Zsoltinak nem volt mosdó és túl nagy volt a fény, ha találtunk olyat, ahol ez volt, akkor nekem túl kevés volt az ember és nem találtam biztonságosnak :), de végül megtaláltuk a megfelelőt, ekkor viszont már csak 100 km-re voltunk Sydney-től :) bementünk még a parkolóban lévő Mekibe, ittunk egy teát még lefekvés előtt, meg pisiltünk, aztán nagy nevetések közepette elkezdtünk elhelyezkedni az autóban (tudjátok, anya, apa, amit annyira szerettek, amikor már annyira nevetek, hogy sírok :) :)), persze hogy mi volt olyan vicces, már nem emlékszik egyikünk sem. :)Ja még azt el kell mondanom, hogy útközben végig olyan 24-26 fok volt, de ugye mi a Sunshine State-iek, mint itt mindenki, mi is rövidgatyában, rövidujjúban indultunk neki az útnak, és NSW-ben ez már annyira nem volt jellemző, elég furán mutattunk a Mekiben :)
Az alvás borzasztó volt, tudjátok, én minden kicsi zajra felkelek, és nagy volt a jövés menés a parkolóban egész éjszaka, úgyhogy nem pihentem ki magam valami nagyon, de legalább Zsolti viszonylag jól aludt (ezt a nagypapájától örökölte :)), pedig neki biztosan kényelmetlenebb volt - méreteinkből kiindulva.
Reggel megreggeliztünk, 7 körül bekapcsoltuk a gps-t, hogy akkor elindulunk, és jó nagy nevetésben törtünk ki, mikor láttuk, hogy már csak 45 percnyire vagyunk Sydney-től, de nem volt baj, mert előző este már tényleg nem éreztük biztosnágosnak a vezetést.
9.30-ig még elütöttük az időt, nem akartuk Emőéket se korán felébreszteni, utána meg volt a nagy találkozás, lepakoltunk, és mentünk is be várost nézni, de ezt már egy külön posztban irom le :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése