mázli

Egy év itt lét után saját, na és főleg mások tapasztalataiból rá kellett jönnünk, kell egy nagyobb adag mázli ahhoz, hogy friss bevándorlóként szakmai munkát találjon az ember fia/lánya.

Az én storym már ismert, de mivel épp 1 éve volt, hogy felvettek a suliba (mert bár számomra nem szakmai, de legalább irodai munka), azért leírom röviden mégegyszer velem hogy is történt meg.

2 évvel korábban dolgozott az én pozíciómban egy magyar lány, akivel nagyon meg voltak elégedve, így mikor látták, hogy én is magyar vagyok, abszolút előnnyel indítottam. Az már egy másik dolog, hogy ettől függetlenül 3 (vagy 4? már nem is emlékszem) interjúm volt, mire felvettek és megizzasztottak rendesen (hogy mire föl, még a mai napig sem értem :)). De akkor is mázlival indult a dolog: ami abban rejlett, hogy szimplán már azt értékelték, hogy magyar vagyok. (Mindebbe belefutni kiutazásunk után 1 hónappal ugye hogy nem is volt kicsi mázli?)
Aztán ami még szerintem dobott a dolgon, hogy egy olyan itteni magyar lánytól (nem tudom, örülne-e ha kiirnám a nevét :)) kérhettem referenciát, aki foglalkozott a vállalkozásán belül nyelvsulikkal, és amikor a suli megkereste, energiát nem kimélve, szép dolgokat írt rólam, pedig alig ismertük egymást. (Mégegyszer köszi! :))

Míg Zsolti munkát keresett, végig arra gondoltunk, csak egy kicsi, csak egy icipici lökés kellene, főleg mert ahogy már írtam, sokszor volt utolsókörös, de mindig kiejtették egy ausztrállal szemben.

Na ebben az esetben épp az volt a szerencséje, hogy a csapat nagyon nemzetközi: skót, francia, német, angol... Na és hogy neki is volt egy referenciája, holott még életében nem találkozott a fickóval....

... na azt hiszem hogy ennek a magyarázata egy külön postot igényel :)