(azt hiszem túl sok How I met your mothert nézünk :))
Tibor volt GSK-s kollégám még jó régen, tavaly nyáron írta, hogy az ő volt kolléganője és családja is kiköltözött nemrégen Brisbane-be, és hogy nem lenne -e kedvünk velük valamikor találkozni. Milliószor rájuk akartam írni, de valahogy mindig elmaradt, mígnem karácsony előtt Zsófi irt rám, hogy összefuthatnánk. Ezt valamikor január közepén hoztuk össze, ahol először tőlük hallottunk az Internations nevű szervezetről (https://www.internations.org/), akik expatokat hoznak össze havonta egy találkozó alkalmával.
Gondoltuk, nem is lenne rossz megismerkedni pár új, nemzetközi arccal, így mi is regisztráltuk magunkat, majd a következő havi találkozóra el is mentünk.
Vittük magunkkal Fayt is, és mindenkinek meg volt a maga kis missziója, Zsolti és én munkát, Fay partnert ment keresni. :) Persze mindezen csak mosolyogtunk, és mikor hazajöttünk az estéről, épp azt beszéltük, hogy bár egyikünk se járt sikerrel :), mégis csomó érdekes embert ismertünk meg, határozottan érdemes volt elmenni.
Az este alatt (miközben épp egy india IT-s srác azt magyarázta nagyon serényen, hogy mennyire megbántotta őt a főnöke azzal, hogy az indiai akcentusa miatt nem engedi neki felvenni az irodában a telefont :) - szegény :(... :)) figyelmes lettem egy párra, akik nagyon ismerősek voltak. Ahogy néztem a lányt, eszembe jutott, hogy épp aznap volt bent nálunk a suliban felmérő tesztet irni. Én csak pár szót váltottam vele akkor, de gondoltam, oda megyek hozzájuk beszélgetni, aranyosnak tűntek. Összebarátkoztunk, telefonszámot cseréltünk, majd megbeszéltük, hogy a következő szombaton kimegyünk valahova 4-esben inni valamit. Szombaton egész nap költözködtek, és fáradtak voltak, így végül ahelyett, hogy kimentünk volna, elhívtak magukhoz, mi vittük a pizzákat, ők meg a bort szolgáltatták.
Ott volt az újdonsült lakótársuk is, egy dél-afrikai-belga srác, nagyon jó fej volt, jókat nevettünk.
Valahogy érintettük a munkakeresés témát, Steffi is épp munkát keres, akkor még Zsolti is, Lars (Steffi barátja épp akkor kezdett el dolgozni) stb, úgyhogy volt miről beszélnünk. Zsolti felhozta a linkedines álláshirdeteséket, mint téma, és beszéltünk a big four cégekről, amikor Laurent (a lakótárs) említette Zsoltinak, hogy neki van egy barátja az egyik cégnél, igaz Melbourne-ben és hogy szívesen összehozza majd vele. Persze az ilyen infókat elraktározza az ember, de a legtöbb esetben nem tud vele mit kezdeni.
Na pár napra rá Zsolti hív a munkában, hogy képzeljem, épp annál a cégnél hirdettek meg aznap egy projektfinanszírozós állást, és hogy szerintem így egy találkozás után megkérhetné a srácot, hogy vegye fel ezzel a másik sráccal a kapcsolatot. Laurent nagyon szívesen megtette, kiderült hogy ez a barátja meg lengyel, de már itt született és szívesen beajánlotta Zsoltit a cégen belül (tudjátok, ilyen referencia programon belül, vagy hogy hívják). Persze ez még nem jelentett semmit, pl. engem volt hogy ilyen programon belül még az első kör előtt kiszórtak, és Zsozsókámat is interjúztatták, meg paráztatták, de végül ő lett a befutó :)
Lehet hogy régebben nem volt ilyen nehéz a helyzet, de mostanában elég mostoha helyzetek uralkodnak a munkaerő piacon, és bizony tényleg elkél egy plusz lökés.
Én is így szerettem volna segíteni pár magyar lányon, amikor meghirdettük az új pozijainkat a seeken (álláskereső portál), kitettem facebook-ra és bevittem a hiring managerhez a CV-jeiket, de hiába, egy 19 éves ausztrál lányt választottak végül. Aki egyébként jövő hét kedden kezd mellettem, és szerintem nagyon sok gondom lesz vele, de ez más lapra tartozik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése