Első vita egy munkatárssal

Hétfőn odajött hozzám egy diáklány, sírva, hogy kapott egy levelet a sulitól, amiben az áll, jelentenünk kell őt a bevándorlási hivatalnak a sok hiányzása miatt. Nem fogok belemenni a részletekbe, a lényeg, hogy az egész azzal volt összefüggésben, hogy kurzust váltott, és nem abba ment, amibe akart menni, mert olyan osztályunk nem volt, viszont a nagy érdeklődésre való tekintettel, Mark, a Tanulmányi Igazgató helyettes következő héten nyitott, és 1 hét után áttette a lányt oda. Igenám, csakhogy a lány épp azon a héten betegedett le, nem tudott az 5 napból 2 nap iskolába jönni, és így az arra az egy hétre számolt 100%os hiányzása leesett 70% alá, ahol már jelentenünk kell őket. Fellebbezhetnek, de akkor 240 dollárt kell fizetniük a brisbane-i önkormányzatnál, ami a lánynak nagyon sok pénz, azt mondta, egy hét alatt keres annyit félmunkaidőben. Nagyon együtt éreztem vele, mert teljesen igaza volt mindenben, ha akkor nyitva van az az osztály, ahova menni kellett volna eredetileg, akkor nem állt volna elő ez a helyzet, és mindenáron Mark-kal akart beszélni. Mondtam, hogy ma nem jó neki, mert nagyon elfoglalt a diákokkal, keresse meg holnap. Erre azt mondta, addig fog az irodája előtt ülni, amig nem lesz ideje. (ezt egyébként gyakran csinálják a diákok, mivel nem kell előre egyeztetniük időpontot, akkor amikor látják, hogy ráér, csak bemennek hozzá és kész) Hiába kérleltem, hogy várjon türelemmel, 5 perc múlva megjelent a tanárjával, aki bár kedvesen, de akkor is elkeztde bizonygatni, hogy itt valami hiba lehet, mert ez a lány bizony azt a két napot kivéve mindig a suliban volt, na akkor már elegem volna az egészből, mivel Ale semmit nem csinált a recepción mellettem azon kívül, hogy minden diákot megkért, hogy türelmesen álljanak sorba, mivel ő nem tud nekik segiteni csak én, és már volt ott  6 diák.... szóval hogy boldoggá tegyem a lányt, de Markot se érje váratlanul a helyzet, befoglaltam egy időpontot hozzá 2 órára, amikor tudom, 1 órára szabad.

Diáklány elment, én pedig elkezdtem telefonálgatni az esetével kapcsolatban, Accounts Department, Registrar team, bementem a general managerhez, aki ajánlott egy dolgot, visszahívtam a Registrar teamet, aztán vissza General Managerhez, ekkor már 2 óra előtt jártunk 5 perccel és ebédet még mindig nem láttam, mint ahogy wc-re sem tudtam kimenni egész nap olyan busy voltam megállás nélkül.

Megoldottam a helyzetet, épp töröltem a meghívót amit Marknak küldtem, amikor megpillantottam, hogy megy az irodájába, gyorsan felpattantam, akkor már rajtam volt a táskám, hogy megyek ki ebédelni, és gyorsan elújságoltam neki, hogy nem kell félnie, nem fogja őt megkeresni a lány, az egészet elintéztem (mellesleg helyette, mert nekem semmi közöm nem volt az egészhez egyébként, csak rendes akartam lenni, legfőképp segíteni a diáknak), és miközben haladtam vele az irodájába, ami közös az ő főnökével megkérdezte, hogy mindezt hogyan. Elmondtam neki, hogy a Registrar team segítsége kellett hozzá, na meg a General Manager ötlete, nem túlságosan legális, de még midnig jobb, mint hogy a lány panaszt tegyen ellenünk, és kiderüljön, hogy a suli nem járt el szabályosan, mire elkeztde szapulni a Registrar teamet, hogy milyen érdekes, hogy ha a general manager szól oda akkor bármmit megtesznek, de ha ő, akkor a fülük botját sem mozdítják, és nem éppen szép jelzőket hazsnált rájuk. Erre a főnöke leállította őt, mert nyitva volt az ajtó és a diákok is hallhatták, amit mondott, és következett egy kis előadás arról, hogy igy nem lehet senkiről sem beszélni, ha problémája van valakivel, akkor üljön le velük, de ne másnak (nekem és neki) beszéljen róla nem mellesleg az illető munkatársak háta mögött stb. Kezdett elég kellemetlen lenni a helyzet, úgyhogy én mondtam, ha nem bánják, megyek ebédelni, már 2.30 volt akkor. Erre Mark, mondta, hogy persze nem gond, kijött velem az ajtón és becsapta azt.  és itt jön a lényeg:

Miközben haladtunk a recepcióra, elkezdett velem a recepción ülő munkatársaim és jópár diák előtt kiabálni, hogy én ne merjek hozzá diákot küldeni hétfőn mégegyszer, nagyon csúnyán, mintha hülye lennék, és nem érteném, 2szer megkérdezte, hogy "Do you understand what I am saying?" én meg nem hittem a fülemnek, mosolyogva higgadtan megkérdeztem, hogy szeretne-e velem négyszemközt beszélni, mire azt mondta, hogy nem, semmiféleképpen sem, és elsétált, mire utánaszóltam, hogy már elnézést, és csak leggyintett, hátra sem nézett. 

Gondolhatjátok, mennyi étvágyam maradt, 3.30-kor leültem vele, mondtam neki, hogy simán jelenthetném a történteket, nem fogom, de elvárom, hogy bocsánatot kérjen, mert semmi közöm nem volt az esethez, engedhettem volna a lányt, hogy az irodája előtt dekkoljon, amig ő meg nem jelenik, de inkább foglaltam időpontot, leirtam neki, hogy felkészítsem őt, miről van szó (amire azt válaszolta, neki nincs ideje emaileket olvasni, erre azt mondtam, hogy nekem meg emaileket irni, de mindegy),és a beszélgetésünk végére sem látta be, hogy inkább köszönetet kellene mondania, mint hogy így viselkednie, csak azért, mert lecseszést kapott a főnökétől és ki akarta tölteni valakin a haragját. Sőt azt mondta, ha mégegyszer befoglalok hozzá valakit hétfőre, ugyanilyen reakciót várhatok tőle, mire mondtam neki, hogy akkor viszont ne lepődjön majd meg, ha akkor már panaszt tesze ellene. (most csak az eddigi jó viszonyunk miatt nem tettem, de ez is inkább attól volt jó, hogy erőmön felül ott asszisztálom a tanulmányi teamet is, ahol tudom).

Másnap még ő tűnt megsértődve, kerültük a találkozást, bár nem nagyon lehetett, mivel szorosan együtt dolgozunk.
Csütörtökön aztán a következő üzenetet tette le az asztalomra egy doboz cukorkáva és egy csokival:

Annyit jelent: "elnézést kérek, amiért olyan bunkó seggfej voltam hétfőn. Remélem, hogy a mosolyod minden egyes megevett cukorkával szépen lassan visszatér. Ha ez nem működik, akkor kérlek üss meg Blu-Takkel annyiszor amennyiszer akarod."

(A blu-tack egy kék ragasztócsík, amivel épp hétfő reggel, még a vitánk előtt vállon ütött, mert szerinte vicces volt)