1 éve Ausztráliában

Azt hiszem mi nem emlékeztünk még meg itt a blogon az 1 éves évfordulónkról, ami még február 10-én volt, 1 nap híján 1 hónapja.

Emékszem még, amikor megérdkeztünk és betettük a telefonunkba az új simkártyánkat (akkor még feltöltős kártyánk volt, pár hónappal később azonban már előfizettünk), a customer service-en, az emerency számon, az üzenetrögízítő gyorshívóján és egymáson kívül nem tudtunk más beleirni - na jó, benne volt Fay, plusz Csilla és Dominik.
Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy egyszer majd lesz ugyanannyi, mint otthon, és most hogy ha belenézek a telefonkönyvembe 96 contact van, aminek mondjuk csak a 15%-a otthoni kapcsolat, az összes többi már itteni.

Azóta, hogy kijöttünk, már természetessé vált, hogy önkiszolgáló kasszánál fzetünk, magunknak pittyentjük le a termékeket, és magunk fizetünk (erről volt is egy bejegyzésem), az is természetessé vált, hogy a másik oldalon vezetünk, és hogy meg van az ausztrál jogosítványunk.

Az is teljesen megszokott dolog, hogy papucsban járok munkában és csak ott veszem át a cipőmet, ami nem elég hogy sokkalta kényelmesebb megoldás, de a cipőt is kimélni lehet vele. :) otthon erre sohasem vetemedtem volna, de itt mindenki ezt csinálja, így minek szenvedjek a magassarkúban a vonaton, ha nem kell :)

Amihez mondjuk nem tudtam hozzászokni, hogy annak ellenére, hogy az utcán simán rádköszönnek az emberek (inkább a kertvárosi részekben, belvárosban ez nem jellemző), a munkahelyen a liftben ez már nem működik így. Érdekes, emeleteket utazol az illetővel, és se a beszállásnál, se a kiszállásnál nem szólsz semmit...

Ahhoz is hozzá kellett szoknunk, hogy itt grammban és dekában mérnek, tehát nem 30 deka csípős szalámit kérünk, hanem 300 grammot :)

Míg otthon vacsira legtöbbször szendvicset vagy salátát ettünk, itt rászoktunk a meleg vacsorákra, amivel viszont sok idő elmegy, úgyhogy én személyszerint nem bánnám, ha visszaállnánk az otthoni szokásunkra :), ellenben ha nem annyira fáradt az ember akkor tény és való, hogy lehet élvezni az együtt főzőcskézést.

A tengerparta nem jutunk ki olyan gyakran mint szeretnénk, ez mondjuk nagyrész a pocsék időjárás miatt van, mert hiába van nyár, az elmúlt 2 hónapban nem volt strandidő, egyszerűen nem kivántuk a vizet, most pedig már jön az ősz. Ami nem hideg, hisz a tél sem hideg itt, de az már másról szól, nem a fürdőzésről.

Hirtelen most ennyi jut eszembe, biztosan még vannak más dolgok is - sőt, most hogy ezeket leirtam jöttem rá, hogy erről talán már korábban irtam egyszer, bocsássatok meg ha ismételtem magam :)