Már nem is tudom hol tartottam utoljára, arra emlékszem, hogy többször megígértem, nem fogok a munkámról irni, de most megint meg kell hogy szegjem az ígéretem.
Erin elment és 2 hónapig ugye nem volt senki, aki az activities feladatokat el tudta volna látni, így feltváltva csináltuk mi Erikoval. Közben Michaelát úgy kikészítette a közvetlen koreai felettese, Catherine és Eriko, hogy úgy döntött felmond és helyette felvettek egy dél-amerikai lányt, Ale-t. Ő az activities-es munkára jelentkezett eredetileg és arra is vették fel, de sok mident elárul azt hiszem a cégről, ha csak annyit mondok, a lány meglepődve tapasztalta az első nap, hogy ő bizony innentől kezdve Accommodation Coordinator lesz, tehát Michaela helyét veszi át. Közben még mindig nem volt senki, aki Activities-en lett volna. Nes, az arab lány be-besegített neki az apartmanokkal, de ő leginkább az arab-angol fordításokért volt felelős, inkább félmunkaidőben mint teljesben. Ale rettentően boldogtalan volt, sokat sirt, hibát hibára halmozott, szinte minden nap késve jött dolgozni stb. Nes karácsony előtt 1 hónapra hazament a családjával Saudi Arabia-ba, na ez volt az az egy hónap, amikor megírtam a felmondólevelem és bevittem a general managerhez megmutatni, mert már nem bírtam tovább. A munka még hagyján lett volna, de hogy Eriko folyamatosan bunkózott velem, az már több volt a soknál, mondanom sem kell, hogy az hogy emelett folyamatosan teljesítenem kellett, a recepción egymagam voltam nonstop, admin munkákat határidőre megcsinálni, mellette a diákokkal kedvesnek és segítőkésznek lenni, tök mindegy hogy milyen hülyeségeket kérdeznek és milyen bunkók... A general manager és én is leültünk Erikoval beszélni, ami úgy nézett ki jól sült el, mert onnantól kezdve velem nagyon rendes lett, nagyon sokat segített a recepción, persze valahol ezt ellensúlyoznia kellett, így kipécézte magának Ale-t, és vele gorombáskodott, illetve még most is.
Miután visszajött Nes, Ale fel akart mondani, amit azzal hárítottak el, hogy megígérték, ő lesz az Activities Coordinator, Nes az Accommodation, immáron full time én pedig az Administration Officer, és emellett mindannyian a recepción (3 gép van egymás mellett) fogunk ülni, és mindenki egyformán fogja a diákokat kiszolgálni.
Ez úgy néz ki a mai napig, hogy Ale-t az előző pozijában kreált hibái miatt ki akarják rúgni, így nem tréningezhetem be addig a diákok kiszolgálására, Nes második hete elzárva van egy irodában ahol tréningezi őt a volt Accommodation Manager, aki épp a múlt héten mondott fel (ő volt az, aki kikészítette Michaelát), plusz az átalakítások része volt az is, hogy Eriko, aki eddig nem csinált semmit, mint Office Manager innentől alá fog tartozni az Accommodation is az Activities és az Admin mellett, plusz mivel a pénzügyi osztályunk, a Registrar-ral együtt lent van Gold Coaston, így ezeket is ő fogja csinálni Brisbane-ben, ami persze nagyon sok lett neki, szóval mostanában mindenkivel bunkó, nem bírja, hisztizik, tollakat tördel a meetingeken (én ceruzákat szoktam az asztal alatt, miközben a diákokkal beszélek, nem, nem vagyunk idegesek), és persze teljesen egyedül maradtam a recepción megint.
Szóval a helyzet nem hogy javulna, de még rosszabbodik is, és komolyan nem látok kiutat. Pénteken behivatott magához a General Manager és mondta, hogy áprilisban, amig Eriko 1 hónapig szabin lesz Japánban, szeretnék ha én venném át a helyét arra a 4 hétre és hogy ezért majd arra az időre magasabb fizut is fogok kapni, plusz kapok még egy plusz ember segítseget.
Pár órával később Eriko kisírt szemekkel, dühösen csak annyit mondott nekem, hogy megirta a felmondólevelét, és hogy beadja, na nem gondoltam volna, hogy erre valaha is sor fog kerülni, de behívtam egy irodába és ÉN könyörögtem neki, hogy ne tegye, mire csak azzal válaszolt, nyugodjak meg, a management team, számít rám, ők tudják, hogy én fogom tudni csinálni.
Az igazság viszont az, hogy ezt épeszű ember nem bírja csinálni. És ha Eriko felmond, akkor félő, hogy nekem is fel fog kelleni mondanom, mert most hogy ennyi mindent rányomtak, bizony én a mostani helyzetben, hangulatban, nyomás alatt nem fogom tudni csinálni, viszont amig Zsoltinak nincs munkája, nem hagyhatom ott a munkám, úgyhogy kérleltem őt, hogy menjen el orvoshoz, és irassa ki magát 1 hétre, maradjon otthon és pihenjen - persze ezzel is magam alatt vágom a fát, de még mindig jobb, mintha felmondana, és nem lenne más választásom, mint a helyébe lépni. (igaz, sok tréninget nem foglalna magában, mivel most is sokat segítek neki, és ami a Student Services feladatokat illeti, nem csak hogy egyedül látom el, de már én hozom a döntéseket is)
Kiváncsi vagyok, hogy holnap bejön-e dolgozni, vagy tényleg elmegy az orvoshoz.
Ja, margóra még annyit, hogy mindazok után, hogy mennyi támogatást nyújtottam és nyújtok neki folyamatosan, nem csak a munkában, hanem például pénteken, amikor ott voltam, hogy sirjon a vállamon, és biztassam, hogy ne adja fel (igaz önös érdekkel is), mielőtt hazamentem volna az egyik munkatársam mondta, hogy hallotta véletlenül, hogy hogyan beszélt rólunk, a recepción ülőkről együttesen, hogy mi semmit nem csinálunk, nem dolgozunk, várjuk, hogy ő csináljon meg mindent helyettünk... aham, ez "pont így van"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése